|
Egy balha
eluná magát egy helyen, és mondá: „Rossz dolog csak egy helyen lakni. Bizony én
is idegen földre megyek, és országokat akarok látni.” Látá kedig, hogy az áros emberek
a tevékrõl egy gazdánál leraknák marhájokat, hogy ott nyugodnának, és reggel
ismeg utokra mennének. Elméne ez okaért a balha, és a szõres farmentringbe
bújék, és ott hallgata. Mikoron kedig más országba jöttének volna a letételnek
helyére, kibújék a balha a farmentringbõl, és leszekelék a földre, és mondá a
tevének: „Ím, leszekelem, hogy tovább ne nehezítselek meg; mert eddig is nagy
terhedre voltam tenéked.” Mosologni kezde a teve, és mondá: „Aminthogy annak
elõtte nem terhöltél engemet, azonképpen mostan is nem könnyebbítöttél. Egy
énnékem, ha farkam alatt lész, akár nem, te marcana féreg.”
ÉRTELME
A bölcs e
fabulával csípi a perenteleket és amaz apró nyálas embereket, kik hányják-vetik
magokat, és magokat az öreg és eszes emberek közübe elegyítik, mintha õk is
valamit tehetnének; és gyakorta meg is bosszontják a bölcs embereket, mintha
õnekik is a Salomon tökét a fejekhöz ütötték volna, maga csak az alfelekhöz
(tisztességgel mondva) ütötték azt. Ennek okaért, noha az öreg emberek ellene
gyakorta támadnak, és versengnek vélek: azért ugyan csak perentelek és nyálas
gombák, és miképpen, noha igen veszeködnek, senkinek semmit nem használnak,
azonképpen senkinek nem árthatnak. Így lõn a nagy embernek, Philippus
Melanthonnak dolga: mihelyt az igazságot megismeré, és elálla a kenyeres
bálvány mellõl, ottan nagy sok nyálas perentel támada ellene, kik ellene
írának, mint Todt Mátyás, Heshusius, az Eber Pál, a vitebergi pispek etc. De
mit használának véle? Mint a bolha, mely meg akará terhelni a tevét. Efféle
perentelek ez okaért az õ nyálasságokkal mind a farmentringbe és a tevének
farka alá valók.
|