|
Egy
gyermekdid vadkan lakék egy disznócsordában. És az eluná magát köztek. Mert azt
gondolá, hogy õ nagyobb tisztességre volna méltó, hogynem mint a több disznók.
De minekelõtte elmenne közülek, még egy dolgot akara késérteni. Igen megharagudtnak
tetteti vala magát. És tajtékot túra, és alá-fel menvén a disznók közett,
kétfelé vág vala fogaival erõsen, gondolván: bizony ezek látják haragodat, és
tartnak tõled, és nagyobban becsülnek ennek utána, és végre úgy uralnak, mint
fejedelmeket. De a disznók nem gondolnak véle, és semmit nem tartnak vala tõle,
hanem ugyan azonba marada az õ dolga. Ennek okaért elbúsula a vadkan, és
elhagyá a disznókat, és méne egy falka bárányok közibe. Ott is szinte azt kezdé
mûvelni, mint a disznók közett. Igen megharagudtnak tetteti vala magát,
tajtékot túr vala, és kétfelé vág vala fogaival. Látván azt a bárányok, igen
kezdenek félni tõle és kétfelé futni. Mondá õ magában a vadkan: „Bezzeg jó
helyre találtam ide; ezek félnek tõlem, és nagy tisztességbe kezdnek tartani;
itt ugyan hercek gyanánt élsz.” Midõn ez okaért egynyíhány napig ekképpen
cseleködnék, és alá-fel morálna, eljöve egy nagy farkas. Mihelyt azt a bárányok
megláták, mindnyájan elfutamának csoportonként, ki amoda, ki imide, és a
gyermekdid vadkan marada csak egyedül. A farkas felkapá a vadkant, és a
szájában igen kezdé vinni. Talála véle egy disznócsordára. Látván azt a vadkan,
megismeré a disznókat, hogy azok volnának, kik közett azelõtt lakott volna, és
kiáltani és könyörgeni kezde, hogy ne hadnák õtet, hanem megszabadítanák a
farkastól. Egybefutának a disznók, és egyszersmind a farkasra rohannának, és
szorítani kezdék a farkast. Ottan megijede, és elejté a vadkant szájából, de
véresen és sebesen. És nehezen felálla a vadkan a disznók közett, és nagyon
megköszené nékik a megszabadítást, mondván: „Bezzeg az éh lator farkas igen
megnyomorított. Bezzeg immár megészen vala, ha tü nem lésztek vala. Bolondság
éntõlem, hogy elhattam volt kevélységembõl a tü társaságtokat. Lám,
tisztességet és dücsõséget akartam keresni idegeneknél, és kevés híja, hogy oda
nem vesztém nyakamat; mert senki nem támada közülek mellém, hanem elõbb látván
nálamnál a lator farkast, mindjárást elrándulának. Azért mostan jobbnak
ismerem, hogy valaki nyugadalomban bátorsággal megmaradjon az övéinél kevés
dücsõséggel, hogynem mint félelemmel nagy dücsõségbenaz idegeneknél.”
ÉRTELME
A vadkan õ maga adja e fabulának az értelmét. Tudniillik,
hogy az ember veszteg maradjon az õ hivataljában, és tûrjen az övéivel, és
tisztességkévánásból ne adja magát az idegenekhöz, mert nyilván kárára lészen.
Megelégedjék az Istentõl adott és elrendelt tisztességgel, és ne kévánjon
birodalmot barátin és atyafiain, mert csakhamar történik, hogy kelletik a
barátság. Istentõl várd! Õ tudja, mire való lész jó. Ne hágj tönnen
kévánságodból a felsõ garádicsra: egyült alá esel onnég, és megtörik az orrod.
Mert mihelt kívánni kezded: ottan nem méltó vagy reá.
|