|
Egy falu
végén jár vala egy kakas egynyíhány tyúkkal, és vakarván a szömetet, ennyi
keresének. A sevén mellett kezde egy róka elõballagni a tyúkok felé. Meglátá
azt a kakas, és megijedvén mindjárást kukorítani kezde, és a tyúkokkal
felröpüle a sevénre. Szépen köszene nékik a róka, és mondá: „Kakas uram! Jõj
alá az nénéimmel! Nagy jó hírt mondok tünéktek. Csak azért jöttem mostan ide
hozzátok. A gyûlésbõl jövek, mert nagy gyûlésünk volt, minden lelkes állatok, mind vadak, mind
madarak egybegyûltenek vala.” Mondá a kakas: „Mit végeztönek a gyûlésbe?”
Felelé a róka: „Minden
jót. Közönséges békösséget szörzének, hogy innég tova egyik vad se bántsa a
másikat. A madarak ne bántsák a vadakat. A vadak se bántsák a madarakot.
Ez okaért jõjetek alá. Immár semmi félelem nincsen.” Azonközbe a kakas kinyújtá
a nyakát, és pillantani kezde szömeivel, és messze nézni. Látván azt a róka,
mondá a kakasnak: „Mi dolog? Mit nézegetsz?” Felelé a kakas: „Ám úgy tetszik,
hogy amott a bokrok közül valami vizslák kijõnek, és egy ember jõ utánok. Ám két agár is jõ utána, ugyan erre
tart.” Mondá a róka: „Messze vagyon-é?” Felelé a kakas: „Nem, hanem csak e
halmocskán túl vagyon.” Mondá a róka: „Én elmegyek.” Mondá a kakas: „Ne menj
el, jó róka uram, ím valami beszédem vagyon véled: valamit megkérdek tõled.”
Felelé a róka: „Nem beszélhetek most véled, mert nem akarnám, hogy az ember
idejõne, és itt találna az agarokkal.” Mondá a kakas: „Miért? Lám, félsz tõlek.
Hiszem békösség vagyon immár! Hiszen elvégezték a gyûlésbe, hogy immár egyek legyünk,
és egyik se bántsa a másikat.” Felelé a róka: „Úgy vagyon végözve. De attól
félek, hogy ez agarok és vizslák nem voltanak ott, és nem értöttenek semmit
benne. Addig, még én a végözést megbeszéleném õnekik, addig talám nem jól lönne
dolgom. Ez okaért eltakaroszom innég.” És elpironkodék onnég.
ÉRTELME
E fabula
inti az álnakokat, kik éjjel-nappal álnakságos szûvbõl ravaszságokat gondolnak,
hogy felebarátjoknak kárt tehessenek, és vagy marhájokat, jószágokat magoknak
koporíthassanak, avagy ugyan õ magokat is elveszhessék. Efféle ördegi álnok
természetûek szépen tudják befedezni a latrot. Sima a szájok: szépen szólnak,
és mást forgatnak nyelveken, de más vagyon szüvekben. De nem vihetik az õ álnak
lator szüveknek kívánságát véghöz, mert az Isten senkit úgy nem gyûlöl, mint
afféle hipokritát, kinek szüve rakva álnaksággal. Mert efféle teljességgel
ellenközik az Istennek természetivel. Mert az Isten Veritas, azaz tettetesség
nélkül való igazság és merõ tisztaság és igazmondás. Ennek okaért efféle álnak latroknak
eleit veszi, és ismeg álnakat bocsát reájok, hogy azoknak álnakságokat nagyobb
álnaksággal megbüntösse, és õket örök szégyenbe keverje. E világ rakva efféle
példákkal. Mint vésze az álnak kankó kéncstartó barát, mint porba lószar.
Jámbor légy ez okaért etc.
|