HETVENÖTÖDIK FABULA

A komondorról, farkasról és kosról

Egy családos embernek egy nagy juhnyája vala. A mellé nevelt vala egy igen nagy komondort, mely õrzi vala a juhokat. Ez kedig, miérthogy igen nagy és fene vala, elijeszti vala a farkasokat, hogy nem mernek vala a nyájhoz jõni. Ha kedig odaoroszkodnak vala, a komondor mindjárást utánok futa, és elérvén, megmará õket. Végre meghala a komondor, és a pásztorok igen bánkód­ván rajta, mondának: „Megyünk? A jó vigyázó és erõzõ oda vagyon. Bezzek tízszer nagyobb vigyázásunk lészen immár.” Hallván azt egy nagy kos, mondá a pásztoroknak: „Én igen jó tanácsot adok tünéktek, ha fogadjátok. Vonjátok le a bõrt az komondorról, és nyírjétek engemet, és szarvaimat lefûrészeljétek, és énreám adjátok a komondornak a bõrét, és a farkasok meglátnak engemet a nyájnál, és nem mernek odajõni.” Mondának a pásztorok: „Jó lészen.” És azt mûvelék. Megláták ez okaért a farkasok a kost a nagy komondor bõrében, és félének tõle, mert ugyan a komondornak vélik vala lenni. Egynyíhány idõ múlva eljöve egy igen éh farkas, és elragadá egyiket a bárányok közül, és elfuta véle. A kos nagy hamarsággal utána, és midõn közel elérte volna a farkast, hátratekénte, és annyéra elijede a nagy komondor szabásó kostól, hogy ugyan ottan elhánná a nemjót, és igen kezde futni. Utána kedig nagy sietséggel a komondor­bõrbeli kos. És nagyobban kezde ijedni, annyéra, hogy ismeg elszalasz­taná a gonosz bûzûbe. És inkább futni kezde. Ismeg a kos utána. Azonközbe a bokrok közübe szalada be a farkas, és a kos utána. De ottan megakada a kos a komondor bõrével a bokrokon, és azok elszaggaták a komondorbõrt róla. Látván azt a farkas, ottan megismeré õtet, és hozzásietvén, mondá: „Mi dolog? Kicsoda vagy te?” És a kos megijede, és mondá: „Ím, látod, egy szegény kos vagyok.” Mondá a farkas: „Ha egy szegény kos vagy, mire merészletted ezt rajtam mûvelni? Miért gugoltál olyformán?” Felelé a kos: „Csak csúfságban mûveltem.” Mondá a farkas: „Jere utánam. Megmutatom szömlátamást, ha énnékem csúfság volt, avagy nem.” És oda, a helyre vivé, ahol az ûzéskor elhánta vala a nemjót, és megmutatá néki, mondván: „Micsoda ez? Nem csúfság tekörte ezt ki a belembõl.” Annak utána elvivé õtet a második helyre, ahol elejtötte vala a büdest, és mondá néki: „Minek mondanád ezt? Csúfságból esött-é ez? Nem kicsin ijedtségbõl lött ez, higgyed, jó kos bátyám. Ez okaért megtanítlak, hogy másszor hátrahagyod a csúfságot.” És hozzákapván, ledõté a szegény kost, és megfojtá és megévé.

ÉRTELME

E fabula szolgál a közembereknek, kiknek az Úristen nem adott ennyi ajándékokat, mint a többinek, kiket feljebbvaló rendre emelt. Inti ez okaért azokat, hogy a bölcseknek, eszesöknek, vitézöknek, jeles férfiaknak, kiknek az Úristen dolgokat elõvitt, és kiket felmagasztalt, dolgaiban ne avassák magokat, és azokkal ne társolkodjanak egybe, semmit se indítsanak ellenek, mert akármit kezdjenek ellenek, akárminémû bátorságot mutassanak ellenek, azért ugyan végre nem vihetik. Csak tettetes dolog afféle, és valóba semmi. Ezért látod a minden üdõbeli példákból, hogy akik valamit az elrendelt fejedelmek ellen indítottanak, hogy véghöz nem vihették, hanem mint a szegény kos, úgy jártának etc.