|
Egy kesselõ
aláröpüle nagy sebességgel egy igen magas kõszikláról, és a juhnyájból ragada
egy báránt, és azt elvivé. Látván azt egy holló, mondá: „Szép dolog ez. Mit
járok én is a dögök után? Bizony én is azt mûvelem, amit a kesselõ, és
mindennap jó új húst ehetem, és ugyan jóllakhatom.” Nagy sebességgel ez okaért
õ is a nyájra röpüle, és körmeit erõsen beveré egy báránnak a hátában. Futni
kezde a szegény bárán, és a hollót a hátán hordozni. Meglátá azt a pásztor, és
nagy sietséggel odafutamék, és megkapá a hollót. Mert annyéra beverte vala a
körmeit a báránnak a hátába, hogy soha onnég ki nem vonhatá. És minekutána
megfogta volna, mind a két szárnyát elvágá, és hazavivé a gyermecskõknek, hogy
azok játszodoznának véle. A szomszédság látván a kurta hollót, megkérdõk tõle,
kicsoda és mi állat volna õ. Felelvén a holló, mondá: „Azelõtt véleködésem és
akaratom szerént kesselõ valék, de most látom, hogy kurta holló vagyok.”
ÉRTELME
E fabula
erre tanít, hogy megmértékeljed magadat, és erõd avagy tehetséged szerént
kezdjed a te dolgaidat. És hogy erõdnek felötte semmit ne kezdj. Ha valakit látsz,
ki jeles és csodálatos dolgokat cseleköszik, ne légy te majomtermészetû, hogy
te is mindjárást kövessed. Egyült nincsen értéked hozzá, hogy tisztességödre
végrevihessed. Sok saru vagyon a vargamesternél, de nem mindenik illik
lábadhoz: ki kicsin, ki nagy. Ha ezt mondod: Én is ember vagyok, amaz is csak
ember: úgy vagyon. Ez is Mátyás, amaz is Mátyás, de azért más a Mátyás király,
más ismeg Mátyás kovács etc.
|