|
Egy
embernek egy bálványa vala, kit feltött vala az õ házába, és nagyon szolgalmas
vala annak tiszteletiben. És minekutána nagy ájítatossággal könyörgett volna néki,
hogy jó szerencsét adna néki és elõmentet dolgaiban, semmit nem használa véle,
hanem napról napra szegényebb lészen vala. Végre eluná az ember a sok hejába
való szolgálatot, és megbúsulván, megkapá lábánál fogva a bálvánt, és a fejével
a falhoz kezdé azt ütni, mondván: „Bizony hejába nem szolgállak.” És midõn
keményen a falhoz ütötte volna, meghasada, és letörék a feje. És ottan egy gira
arany kiesek belõle. És az ember felszedegöté azt, mondván: „Ó, visszafordult
te gonosz állat, mely igen ájítatoson szolgállak tégödet, és kívántam, hogy
segítségül lönnél szegénségemben, és jó szerencsét szörzenél énnékem, de soha
nem segítél semmivel, hanem mind magadnak koporítottad az aranyat. Mostan
kedig, hogy berontottam agyadat, ím, elég aranyat adtál, és minden szegénségembõl kisegítöttél.”
ÉRTELME
E fabula
ezt jelenti, hogy a családos ember hejába kedvez a gonosz családjának. Mert oly
igen megátalkodtanak és megkeményedtenek a gonoszok az õ gonoszságokba, hogy
hízelködéssel, ködvezéssel, jó cseleködéssel soha semmi hasznokat nem veheted.
Ez okaért szükség, ha azt akarod, hogy valami jót és hasznos dolgot
cseleködjenek, hogy jó sompálca és bot legyen kezedbe, és avval bírjad gonosz
keménségöket. Azért mondották a régiek: Malo nodo, malus querendus est cuneus:
A gonosz göcses fát ha meg akarod hasítani, tehát sulyok és vasék kell hozzá.
Item: nux, asinus, mulier, familia non faciunt fructum nisi vapulent. A diúfa;
szamár, gonosz asszonyember és házi nép nem teremt gyümölcset veretlen.
|