|
Egy macska
eszébe vévé, hogy egy házban sok egerek volnának. Bebújék ez okaért abba a
házba, és sokat foga meg az egerökben, és egymás után megövé azokat. A több
egerek azt eszekbe vévén, egybegyûlének, és tanácsot tartának egymással, mit
kellene mûvelniek, hogy a macskától megmeneködnének, hogy magvok ne szakadna
miatta. És azt végezék, hogy tovább egy egér se laknék alatt a házban, hanem
ott fenn a ház héján lennének és laknának, ahová a macska nem mehetne. Megérté
a macska az egereknek tanácsát, és igen kerese módot hozzá, hogy õ is
felférközhetnék a ház héjára. Mikoron kedig fel nem férkezhetnék, felfüggeszté
magát a házba az utolsó két lábával egy faszegre a falon, és úgy tetteté magát,
mintha megholt volna, és úgy lesé ott az egereket. Mikoron kedig az egereknek
az egyike alájött volna, és a padlásról meglátná ott függeni a macskát, mondá:
„Vajon micsoda függ ott a szegen? Talám valami fúót függesztöttenek oda. No,
vagy fúó, avagy nem, de bizon innég alá nem megyek. Vaj ha a nyaka környül
fojtották volna a kötelet, és azon függnél a szegrõl alá. Légy ott csak: hejába
leselködel etc.”
ÉRTELME
E fabula
megírja az eszes embernek dolgát. A bolond ember nem tudja magát eszébe venni,
akármint megcsalják õtet. De aki eszes, tehát ha azt egyszer valaki megcsal,
annak soha nem hiszen többszer, akármely igen szép szót adjon a csalárd néki.
Nagy nyavalya ez az emberekben, hogy gyakorta esztelenbek az oktalan
állatoknál. Mert ahol a szamár egyszer elesik, oda soha többszer nem hajthatod.
De az ember hiszen a csalárdnak. Efféle kábaság énbennem is vagyon, noha
gyakorta nagy bút és kárt vallottam.
|