|
Egy pásztorgyermek
legeltöti vala az juhokat egy dombon. Ez gyakorta kiáltani kezde a szántóknak.
„Tolvaj, tolvaj! Ne hagyjatok, ne hagyjatok! Mert a farkas jött a juhok
közikben.” Hallván azt a szántók, elhagyák szántásokat, és a gyermekhöz
sietének mindnyájan, hogy megszabadítanák a juhokat a farkastól. És mikoron
odamentenek volna, ottan kacagni kezde a gyermek, és megmeveté a szántókat,
miérthogy megcsalta volna õket. Ez kedig gyakorta lõn. Nem sok idõ múlva ugyan
valóba eljöve a farkas, és szaggatni kezdé a juhokat. Ottan kiáltani kezde a
gyermek: „Tolvaj, tolvaj! Ne hagyjatok, jó uraim! Mert a farkas mind
leszaggatja a juhokat.” De a szántók nem hivék a gyermeknek beszédét, miérthogy
azelõtt hazugságával gyakorta megcsalta vala õket. És mikoron senki nem jõne
segítségre, és a farkas nagy sokat leszaggatna a juhokban, odafutamék, hogy a
pálcával elûzné a farkast. Látván a farkas, hogy csak gyermek volna, reáje
tére, és õtet is lemará. Ekképpen vévé a hazugságnak hasznáját.
ÉRTELME
E fabula
erre int, hogy az ember az igazmondást szeresse és kövesse, és a hazugságot
gyûlölje és eltávoztassa. Kiváltképpen az ifjak. Mert szidalmas dolog a
hazugság, miképpen szép jószág az igazmondás. A hazugság soha nincsen szégyen
és kár nélkül. A hazugsággal általmehetni az országon, de nem jöjhetni vissza.
Aki egyszer hazugságban találtatik, vajki nagy kárt vall. Mert másszor, ha
szinte igazat mond is, azért ugyan nem hisznek néki.
|