|
Egy méh vén
mézébe és viaszában, és ezeket ajándékba vivé Jupiternek. Jupiter igen jó néven
vévé ezeket, és ajánlá magát a méhnek. És a méh könyörgeni kezde Jupiternek,
hogy ezt e jót tenne õvéle, hogy minden,
valaki kosárához kezdene, és mézét ki akarná vinni abból, és õ azt megmarná,
hogy az ottan meghalna. Jupiter megbúsula hallván ezt a könyörgést, és
miérthogy igen szereti vala az emberi nemzetet, olyan választ tõn a méhnek,
hogy õ senkit meg ne marnája: mert ha valakit megmarna, nem akarná, hogy az
meghalna, hanem hogy õ maga a méh meghalna. És Jupiternek akaratjából így lõn.
Most is úgy lészen; hogy valamely méh megmarja az embert, annak ottan meg kell
halni.
ÉRTELME
E fabula
erre int, hogy minden
emberhöz jóakarattal legyünk, és senkinek gonoszt ne kévánjunk, senkit meg se
átkozzunk. Mert az átoknak oly természeti vagyon, hogy arcol visszatér arra,
aki átkozódik. Mert az Isten jóakaró az emberekhöz, megáldja õket, és minden javaival
megajándékozza õket. Annak felötte kegyelmes, irgalmas és igen tûrõ etc. Azt
akarja ez okaért, hogy az õ természetit kövessük. És mikoron felebarátunk egy
történetbõl ellenünk vétközik, nem akarja, hogy mindjárást örök veszedelmet
reája kiáltsunk.
|