|
Egy farkas
igen éh lévén, kijöve estvefelé az erdõbõl, hogy látná, ha valami ragadománt
kaphatna, melyet hazavinne az farkasnénak és fiainak. És a falu felé tartván,
kerengeni kezde egy házat. Midõn kedig egy gyermecske a házban igen sírna, az
anyja megbúsulván fenyegöti vala a gyermecskét, mondván: „Veszteg, gonosz
gyermek! Hallgass, és aludj el, mert ezennel kivetlek a farkasnak!” Hallván azt
a farkas, hiszen vala az asszonyállatnak, és éten-étszaka mind ott virraszta az
ablak alatt, várván, hogy az asszony kivetné a gyermeket õnéki. De mikor a
gyermek eleget sírt volna, elaluvék mind anyástól. Midõn kedig megvirradott
volna, kijövének a pórok a faluból, hogy ki-ki mind dolgához kezdene. És látván
ott az ablak alatt a farkast, kiáltani kezdének, és szekercékkel hagyigálni
fogának, és pálcákkal a farkast jól megdereckölni, és csak alig szaladhata el.
Mikoron kedig az erdõben ment volna az õ barlangjához, mondá a farkasné: „Mint
jössz, én ídes farkasom? Lám, nem hozsz semmi ragadománt. Mint jártál? Igen
felborzadott a szõr a hátodon. Jaj, ki szomorú vagy! Mi lelt?” Felelé a farkas:
„Egy agebné miatt csaknem elveszék. Kerengém egy házat, tehát igen sír ott benn
egy gyermek. Az anyja fenyegeté a gyermeket, mondván: Hallgass, mert ezennel
kivetlek a farkasnak! Ezt hallván mind ott lestem az ablak alatt. És mikoron
hertelen reám megvirradott volna, ott tapasztalának a pórok, és kelle az
Istennek, hogy oda nem ölének; így jártam a vizsla agebné miatt.” Mondá a
farkasné: „Bolond vagy, és bolondul cseleködtél. Nem hallottad-é, hogy valaki
az asszonyi állat szavának hiszen, hogy az a gyégre fondálja házát?”
ÉRTELME
E fabula
erre tanít, hogy az asszonyállat szavának nem kell mindenkor hinni. Mert valaki
asszonyember szava után indul, az gyakorta megcsalatkozik. Mert az asszonyi
állatoknak hosszú a hajok, de igen rövid az eszek. Igen hamar meggondolják
magokat, és igen gyors lovok vagyon. És miképpen az ebek akkoron sántálnak,
mikoron õk akarnak, azonképpen az asszonyállatok akkoron sírnak, mikoron õk
akarnak. És mihelt sírnak, ottan megója magát a férfiú; mert akkoron keres
utat, miképpen megcsalhassa. De õköztek is külembség vagyon. Mert a jámborát
Salomon igen dicsíri. Proverbio, 31.
|