|
A
gyermekdid rákot látta az õ atyja, hogy a vízbe mind visszamenne, és igen megháborodék
rajta. És megszólítá a fiát, mondván: „Jó fiam, ne járj olyformán, mert rút
vagy véle. Elõ járj, mint az egyéb lelkes állatok.” Felelé a fiú az atyjának, a
nagy ráknak: „Vallom, ídesapám, hogy a fiú tartozik az atyjának engödni, és
annak példáját követni. De miérthogy rákot soha nem láttam, ki elõ járt volna,
hanem csak hátra, ez okaért a mi nemzetünknek példáját követtem eddig. De ha
te, ídesapám, jó és szép példát adsz énnékem, és elõttem elöl mégy, én is
igyeközem példádat követnem.” Mikoron az öreg rák jó példát igyeköznék adni az
õ fiának és elöl akarna menni, igen lassan kezde ballagni, miérthogy nem szokta
volna. Mondá a fia: „Ha a halászok kergötni kezdenek, igen hamar elérnek és
megfognak, ha így kezdesz ballagni.” Felelé az atyja: „Más módon megyek akkor.”
Kérdé a fia: „Mint mégy akkoron?” És mondá az atyja: „Így.” És gyorsan hátra
méne. Mondá a fia: „Ídesapám! Ha ez a járás hasznosb, tehát csak e mellett
maradok meg. Ám valaki elöl akar menni, menjen.”
ÉRTELME
Elõszer e
fabula ezt jelenti, hogy nehéz a természetbõl vött szokást megváltoztatni.
Amint az Isten az embert teremtötte, és az õ életének módját tisztességgel
elrendölte, ha így jár és cseleköszik, jól vagyon, és igen illik hozzája. De ha
finnyáskodik, és az elrendelt útból kihág, ottan kitör belõle és kimutatja
magát a kövélység, mely igen szidalmas. Annak utána a fabula arra inti az
embert, hogy ha mást akar megfeddni és igazgatni, tehát elõszer õ maga köbelébe
nézzen, és megismerje magát, ha afféle vétökben részes, melyrõl mást meg akar
feddeni. Mert nem illik külemben.
|