|
Egy páva
vendégségbe híva egy darut. És mikoron immár jóllaktanak volna, a beszédek
közett egybeveszének a külemb-külemb ajándokokért, melyekkel õket megékösítötte
volna a természet. A páva mondá: „Micsoda vagy te énhozzám képest?” És
azonközbe felveté a farkát, és megmutatá az õ szép tükeres festett tollait.
„Micsoda szép kék bárson érne az én mellyemmel? És nézzedsze, mely szép korona
vagyon - úgy mondá - a fejemen. Semmi vagy énhozzám képest. Rút undok szürke
madár vagy” etc. Felelé a daru: „Úgy vagyon. Szép fénes tollaid vannak, és
ugyan szép madár vagy. De mit használsz szépségöddel? Mit használnak tenéked a
szép tollaid, noha tükeresek és fénesek? Mindéltig csak itt alatt a földen, a
sárban és nagy bûzbe kell laknod, mert szép tollaiddal nem mehetsz fel az égbe.
A disznók is gyakorta reád támadnak, és kitépnek benne. De engemet e rút szürke
tollak felemelnek az égbe, és ott fenn járok az égbe, kezel az istenekhöz; és
onnég az égbõl nézem az Istennek csodáit a földen nagy gyönyörûséggel és
vigassággal. Ha egy tollam kihull, azt örömmel kapják az emberek, és a nagy
hõsek feltészik süvegben, és avval ékösítik meg magokat. Senki kedig nem
becsüli a te tollaidat, hanem hogy legyözét csinálnak belõle. Eredj el immár,
és kérködjél szépségöddel! Bizony szépen vagy véle!”
ÉRTELME
E fabula minden embert inti, hogy
ne legyen kevél, és ha látja az Istennek ajándékit nála, hogy azok miatt senkit
meg ne utálja. Mert az Isten szabad véle, kinek mint és micsodát ád. Ha tenálad
egy jószágos ajándék vagyon; másnál más vagyon; éskedig olyan, amely sokkal
hasznosb, hogynem az, amely tenálad vagyon. Hadd férjen el ez okaért más ember
is melletted, és alázd meg magadat.
|