|
Négy
egyarányú szép szarvas ökör vala egy társaságban, és mindenkor együtt mennek
vala ki a mezõre, és semmi fenevad nem mere reájok támadni, miérthogy igen
egyenlõ akaratúak valának, és egyik a másik mellett támad vala. Az erõs
oroszlán egynyíhánszor feléjek kezde menni, és noha igen éh volna, azért,
látván az egyenességet köztek, nem mere hozzájok kezdeni. Végre álnakságot
gondola, és az egyik ökerhöz menvén, mondá neki: „Tudod-é, mint vagyon dolgod?
A te társaid igen meggyûlöltenek tégedet, és végözést végöztenek ellened.
Kirekesztnek a társaságból. Ez okaért megójad magadat tõlek.” Az öker meghivé
az oroszlán beszédét, és kétséges kezde társaihoz lenni, és idegenséget
hozzájok mutatni. Ezenképpen méne az oroszlán mind a többihöz, és eláltatván
egybeveszté õket. Mihelyt ez okaért idegenek löttenek volna egymáshoz, ottan
eljöve az oroszlán, és az egyiket, magának lévént, megkezdé, és lemará azt és
megövé. Annak utána mind a többét is. Mikoron kedig a negyedikhöz és az
utolsóhoz kezdett volna, mondá az: „Ó, te álnaksággal megtölt fenevad, mely
igen megcsaltál minket. Ha a kétségnek és gyûlölségnek magvát nem hinted vala
közünkbe, bizony gyõzedelmet nem vöttél volna rajtunk. De immár oda vagyunk. Minden lelkes állat megtanoljon tõlünk, hogy álnakságos
hízelködé beszédõknek ne higgyen, és a régi barátságot és társaságot minden apró véleködésért
meg ne vesse. Mert ha mi a mi barátságunkban és társaságunkban állhatatoson
megmaradunk vala: bezzek ez fene oroszlán egyet sem ött volna bennünk; de ez a
mi bolondságunknak jutalma.”
ÉRTELME
E fabula
elõszer igen dicsíri az egyenességet a társaságban. Mert addig, méglen az
emberek, kik egy társaságban vannak, egyenlõ akaratúak, és egyik szereti a
másikat, igen nehezen fér valaki hozzájok, hogy kárt tenne avagy ártana nékik.
De ha kétségösek lesznek egymáshoz, és kezdik egymást gyûlölni: ottan
odaveszett minden
dolgok. Ez okaért hamar ne adjad füledet a rágalmazónak, és nem minden okért megvessed
régi barátodnak barátságát.
|