|
Egy
családas jó major ember vala, kinek sok ludai valának. A többi közett vala egy,
mely mindennap egy aranymonyat tojik vala. Ennek igen örüle a családos ember.
De látván az aranymonyokat, aranynak nagyobb kévánságába esék, és gondolkodni
kezde, honnég jõnének ez igen szép aranymonyok? Gondola ez okaért, hogy a lúd
belõl rakva volna arannyal, és nem gyõzi vala várni, hogy mindennap egyet-egyet
tojnék, hanem megtekeré a lúdnak a nyakát, és egy éles késsel nagy kévánsággal
meghasítá a ludat, hogy az aranyat kivennéje egyszersmind belõle. És ímé,
semmit nem találá benne. Így vesze el a hasznos lúd tõle az õ nagy kévánságnak
általa.
ÉRTELME
E fabula
feddi meg a telhetetlenséget és sok heábavalóknak kévánságát, holott az emberek
meg nem elégödnek avval, amivel az Úristen megajándékozza õket, hanem azoknak
kívüle olyanokra ûznek és olyanokat keresnek, amelyeket az Isten nékik nem
engödett. Ennek okaért az Istennek ítíletibõl az esik rajtok, nemhogy többet
nyerhetnének az õ telhetetlenségöknek kévánságok szerént, hanem azt is
elvesztik, ami nálok vagyon. Ez okaért ne légy telhetetlen!
|