|
Egy
madarász szürét csinála a mezõn, és hálóját megveté, és önni vete a madaraknak a
szürébe. Látván azt egy rigó, mondá: „Jó ember! Mit munkálkoszol itt, és mit
csinálsz?” Felelé a madarász: „Várost építek itt.” És a rigó elhivé a
madarásznak beszédit. Elméne onnég a madarász, és elrejtezék. Odamenvén a rigó,
hogy megnézegötné a madarásznak épiletit, látá ott az önnivalót. És midõn
reáment volna, ottan reája burítá a madarász a hálót, és megfogá a rigót. Midõn
odafutamnék a madarász, hogy kivenné a rigót a hálóból, mondá a rigó: „Ó,
ember, ember! Bezzeg hitván építõ vagy! Ha te olyan várost építeni akarsz,
nyilván nem sok polgárokat avagy lakosokat találsz beléje!”
ÉRTELME
E fabula
ezt jelenti, hogy a közenséges társoságnak és annak õ hasznájának semmi nincsen
nagyobb ártalmára, mint ha a fejedelmek megváltoznak az õ tisztekben, és kegyes
gondviselõkbõl kegyetlen nyúzók, fosztók és tirannosok lesznek. Efféle
vérszopó fejedelmek alatt nem sokáig állandó a közenséges békösség, és a
közenséges társoságnak õ állapatja nem állandó, hanem elbomol, és nyavalyás
élet leszen belõle. Ez okaért e fabulából tanoljanak ez urak, hogy elhagyják a
kegyetlenséget és a sok nyúzást. Mert ha esztelen kegyetlenségbõl megrontják a
szegény alatta valókat, és mindenütt hálót vetnek azoknak: mi lészen végre
benne? Pusztaságban lészen birodalmok. Hová marad még az Istennek kemény
haragja és bosszúállása. Jaj, mond az Isten, annak, aki prédál! Nyilván ismeg
megprédáltatol! De e mostani veszett idõben nem hiszik azt az emberek. A pap
költötte, úgy mondnak, hajts is el ez okaért a csörcet. De az Isten sem siet,
sem késik.
|