|
Egy egér
futos vala a patak mellett, és eremest általment volna a vízen, de nem lehete.
Találván egy békát a parton, tanácsot kérde tõle, miképpen általmehetne a
vízen. A béka vévén egy fonalat, megkötte az egérnek a lábát az õ lábához,
mondván: „Ülj a hátamra, és én általviszlek: tarts keményen magadat.” Midõn
hátára ült volna, a béka beszekelék a vízbe, és úszni kezde. De midõn a kezepin
volna, be kezde merülni a vízbe, és az egeret utánavonni fenék felé. Eszébe vévén
a nyavalyás egér, mi volna a békának szándékja, kaporcskodni és tusakodni kezde
a béka ellen. Midõn ez okaért ketten ekképpen veszeködnének a víz színén,
meglátta egy héja az egeret, és alászállván, hertelen megkapá az egeret, és fel
kezdé az égbe vinni. És íme tehát rajta függ a fonalon a béka is. És leülvén,
mind a kettõt megövé.
ÉRTELME
E fabulával
megjelenti Ezópus, mi legyen a hamisságnak és álnakságnak jutalma. Mert igaz az
Isten, ki mikoron látja, hogy hamisságból valaki másnak veszedelmére jár, az õ
áldott bölcsességébõl úgy rendeli azt az igyeközetet, hogy nem másnak, hanem
magának fõképpen árt vele. Igaz ez okaért a közmondás, hogy valaki a más ember
lovának vermet ás, az önnenmaga lovának nyaka szegik meg benne. Jobb ez okaért
embernek jámbornak lenni és felebarátjával igazán cseleködni, tiszta szûbõl,
minden álnakság nélkül.
|