|
Egy öker, egy kecske és egy juh egybetársolkodának egy
oroszlánnal, és együtt menének vadászni a harasztosba. És midõn egy szarvast
fogtanak volna, néggyé vágák azt, hogy megosztoznának véle. Mikoron kedig
nyilat készítenének az osztozásra, az oroszlán fél felé tevé az egyik részt, és
mondá: „Ez engemet illet. Mert enyim az elsõ rész, miérthogy én oroszlán
vagyok, minden vadaknak királya.” A másik részét is elvévén, mondá: „Ez is engemet illet, mert erõsb
vagyok nálatoknál. A harmadikat is elveszem, mert többet futottam nálatoknál.
Ahol vagyon a negyedik rész, de meglátom, ki nyúl hozzá: nyilván barátom nem
leszen az, aki hozzányúl.” Alásüték fejeket az ökör, a kecske és a juh, és
eltakarodának. És ekképpen marada mind a négy rész a kegyetlen oroszlánnak.
ÉRTELME
Ki-ki mind
meglássa, kivel társolkodik egybe. A jámbor, szegény és együgyû ember békét
hagyjon a dúsoknak: mert keveset gondolnak sem az Istennel, sem az igazsággal.
Ezért szokták mondani közbeszéddel: Nem jó az urakkal cseresznét enni: mert
ottan löveldözni kezdnek a magokkal etc.
|