TIZEDIK FABULA

Két egérrõl

Egy egér útra indula, és az úton elõtalála egy mezõi egeret. És köszene a házi egérnek, és behívá az õ házacskába, és jól kezdé ott tartani makkal, diúval, árpával etc., annak utána békével elbocsátá õtet. Midõn a házi egér dolgát elvégezte volna, betérvén a mezõi egérhöz, elhívá azt vendégségbe házához. És hazajutván bevivé egy pincébe, ahol mindenféle eleség vala, és mondá: „Ídes barátom, vígan lakjál! Egyél, ím látod, hogy minden elég vagyon. Efféle jó eleséggel lakom én mindenkor.” Mondá a mezõi egér: „Bezzeg jól vagyon dolgod.” Mikoron legjobb lakásban volnának, eljuta a kolcsár, és zörgéssel meg kezdé az ajtót nyitogatni. Megijedvén az egerek, elkezdének futni. A házi egér befutamék az õ szokott lyikába, de a mezõi egér, nem tudván semmi lyikot, ide s tova kezde futni, és csak alég szaladhata el. Midõn a kolcsár elment volna, és az ajtót beszegözte volna, eljöve a házi egér, és elõhívá a mezõi egeret, és mondá: „Mit bánkódol e kevés futásért? Lám megijedtél. Légy vígan. Egyél a jó eledelbe.” Felelé az: „Ámbátor tied legyen a jó eledel és nagy uraság. Lakjál vígan, ha meg nem rettent a mindennapi veszedelem. Én azt akarnám, hogy otthon volnék. Ott, noha nincsen külemb-külembféle drága eledelem, de békességesen élek, és minden rettegés nélkül vagyok. Félelem nélkül eszem a keveset, ami énnékem vagyon; senki nem háborgat, sem kerget. Te kedig mindenkor rettegsz, mindenkoron félelmes szüved vagyon; ím a háznak minden szurdékában egérfogó vagyon. A sok macskának nincsen száma, ki imide, ki amoda kerget. Nyughatatlan dolog a te dolgod. Ez okaért elbúcsúzom tõled” etc.

ÉRTELME

Erre int e fabula, hogy minden ember megelégedjék avval, amit az Isten az õ jóvoltából adott neki, és nagy kazdagságra ne siessen. Mert a nagy kazdagság mellett vagyon félelem, szorgal­matosság, nyughatatlanság. Ha a dúsoktól sokan félnek, bizony õnekik is sokaktól félniök kell. Nyilván a szegény a kazdag és nyugodalomba élõ: úgy, ha istenfélõ lejend etc.