|
Egyszer egy
nagy csiga kérköszik vala az õ kevélségében, müvelhogy õ félelem nélkül volna,
miérthogy jó és erõs háza volna, melyet senki meg nem bonthatna. Azonközbe
nekiröpüle egy kesselõ, és megkapá a csigát, és el kezde vinni. Látván azt egy
varjú, hozzárepüle, és mondá a kesselõnek: „Bezzeg jó ragadománt kaptál. De nem
használsz véle, hanem ha megtörhetnéd, úgy jól lakhatnál véle. Nehezen lehet
kedig tetõled, mert igen kemény a csigának a háza. De tanácsot tudnék adni,
hogy könnyen megtörhetnéd.” Mondá a kesselõ: „Adj tanácsot, és megosztom a
ragadománt veled.” Mondá a varjú: „Ihol vagyon egy kõszál: egyenesen igen
felmenj az égbe, és onnég bocsásd alá a csigát, és mikoron a kõszálra esik,
ottan eltörik, és úgy ehetjük meg.” Felröpüle ez okaért a kesselõ az égbe, és
alábocsátá a csigát a kõsziklára, és midõn a héja megromlott volna, hozzákapa a
varjú, és felcsapá, méglen a kesselõ az égbõl alászálla.
ÉRTELME
A csigán
ezt tanoljad, hogy ha az Isten jó egészséggel, tisztességgel, marhával,
jószággal etc. szeretett, tehát ne fuvalkodjál fel, és el ne hidd magadat. Mert
e világi dicsõség nem állandó. Az Isten gyûlöli a kevélyeket, és ellenek áll,
mint Szent Péter mondja. Ha valaki elhiszi magát, és nagynak véli magát, ottan
nagyobb és hatalmasb támad õnálánál. Ez is nem mehet szûzen el, mert noha
dücsõséges és hatalmas, azért sok ravasz varjú vagyon, mely ottan megcsalhatja.
Ekképpen jára a kankó kéncstartó barát és sok dúsok Magyarországba. Ki-ki mind
tartson Istentõl, és jó lelkiismerettel hivataljába eljárjon, és magát ajánlja
az õ szentséges gondjaviselésének. Ottan nem árthat néki sem ravaszság, sem
álnakság.
|