|
Egy szamár
látá, hogy az ura igen játszódnék egy szatinnal, és hogy törelgötné annak a
hátát; és hogy felszeknék mellette a kutya és kelletné magát. Annak felötte,
hogy az ura a tánérról enni adna és jóltartaná. És magában gondolkodván a
szamár, mondá: „Ha az úr oly igen szereti ezt az apró marhát, mely igen
tisztátalan, csak a kevés szekdécseléséért és hízelködéséért, és mind az egész
házi nép kedveli: müvel inkább tégedet kezd szeretni, ha te is így hízelködel
néki és hozzája törled magadot, holott te szép állat légy, nagy, kinek szép
hosszú fülei vannak, és sok dologra vagyok jó; a szatin kedig semmire nem jó,
hanem csak hogy balhát szerezzen, és bûzt tegyen a házba.” Látván azonközbe,
hogy az ura bejõne az udvarba: ottan elejbe kezde futni, és ordítással kezde
hízelködni, és reája szekelvén, a két elsõ lábával meg kezde õtet tapogatni, és
azokat a vállaira vetni, és szájával az urának a szakállát bekenni és
benyálazni, és lábaival az urát szorítani, annyéra, hogy kiáltani kezde és
szolgáit elhíni, hogy megszabadítanák õtet a szamártól. Eljövének ez okaért
hertelen minden
szolgái, és a szamárra támadván, megverik vala szörnyûképpen, pálcával, kõvel
és mindennel, ami kezekbe akada. És minekutána jól megdereckölték volna,
elvonák õtet az istállóba, és a jászolhoz kötözék, holott csak alég állhat vala
a lábán a nagy verésnek miatta.
ÉRTELME
Azt mondják
közbeszéddel: A gebét nem illeti a hintószekér. Tehát minden megelégödjék az õ hivataljával, és
tovább ne nyúljon, se kévánkozzék, mint az Isten az õ szent és bölcs rendelésébõl
elrendölte. Mert az Istennek akaratjának módja vagyon. Bár ne kévánjad te,
azért az Isten megismer tégedet: ha tetszesz néki, és nagyobb tisztre avagy
tisztességre méltó vagy, megtalál. Ne vesd magadat oda, mert mihelt te magad
megkévánod, ottan nem méltó vagy reá. Azért, ha odatolod magadat, nyilván úgy
kezdesz járni, mint a nagy szamár. Mátyás király, Mátyás kovács, mindenik Mátyás:
azért külembség vagyon a két Mátyás közett. A tiszt megpróbálja az embert:
Magistratus virum monstrat.
|