|
Egy
oroszlán elnyútózván az erdõben, elaluvék. Melléje gyûlvén a mezõi egerek, ott
játszadoznak vala környüle. És a kergetésbe az egyik reája szekelék az
oroszlánra. Felserkenvén az oroszlán, megkapá az egeret. Az egér mondá az
oroszlánnak: „Kérlek tégedet, nagy uram, ne haragudjál reám. Ellened nem
akartunk vétni szánszándékkal, és semmivel nem akartunk megbántani. Kérlek,
megbocsásd vétkeinket, mert nyavalyás férgecskék vagyunk” etc. Az oroszlány
gondolkodni kezde, mondván: „Micsoda állat ez? Egy szegény és nyavalyás féreg.
Ha ezen ugyan bosszút állani akarnál, micsoda volna? Csak szömérem dolog volna.
Mert ez nem arra való, hogy ezen bosszút kellene állanom.” Megbocsáta ez okaért
minden vétkét
õnéki, és szabadon elbocsátá az egeret, és hálaadással elválék tõle. Egy kevés
idõ múlva az oroszlány mulatni méne az erdõbe. És tõrbe esvén igen kezde ríni
és sírni, és igen jajgata, miérthogy látta, hogy fogllyá esett volna. Hallván
ezt az egér, hamar odasiete a sivalkodásra, hogy meglátnája, mi lelte volna az
oroszlánt. És mikoron meglátta volna az oroszlánnak fogságát, mondá: „Ne félj!
Légy jó reménségbe! Eszembe jut a te jótéted, hogy szabadon elbocsáttál. Én is
ahhoz képest megszömlélem a kötéseket a köteleken, és megrágom éles fogaimmal
azokat, és ottan megszabadulhatsz.” És megrágá a köteleknek a csomójokat, és
ottan megódának egymástól. És az oroszlán megszabadula, és nagy örömmel az
erdõbe menni kezde.
ÉRTELME
Senki el ne
higgye magát az õ uraságában, nagy tekintötiben és nagy méltóságában, hogy
ahhoz képest megutálná a szegént és a megnyomorultat. Ha valamiben vétközik, és
egyenesen nem találja a dolgot, nem kell az okaért mindjárást megnyúzni. Mert
az Úristen csodálatos az õ csölekedetiben: ki gyönyörködik az alázatosoknak
felmagasztalásába. Ez okaért tarts az Istennek ítéletitõl, és meg ne utáljad a
szegény nyavalyást; hanem légy engedelmes és kegyelmes hozzá. Úgy történhetik,
hogy õ, noha alávaló és szegény, ugyan nagy és igen szükséges dologban
szolgálhat és használhat tenéked.
|