TIZENHETEDIK FABULA

A fecskérõl és egyéb madarakról

Egy idõben a madarak gyûlést tartának. Midõn egybegyûltenek volna, kérdezködni kezdének egymástól, melyik volna a legszükségesb dolog, melyrõl kellene tanácskozni. Nagy gõgesség­gel kezdenek a nagy madarak morálni, és senki nem szóla hozzá közülek. Elõrepese a kis madár, a fecske, a többit megszólítván, mondá: „Szeretõ uraim, nagy madarak vagytok, és felmentek az égbe. De noha sokáig ott fenn jártok, azért ugyan alá kell szállanatok a földre. Ez okaért szorgalmatosok legyetek errõl, müvelhogy elejét vehessétek az embereknek, hogy se tõrt, se hálót ne csinálhassanak. Az én tanácsom szerint kedig könnyebben nem fértek hozzá, mint hogy mindnyájan tavasszal jelen legyünk, mikoron a pórok mind a kendermagot, mind a lenmagot elvetik, és mind felszedjük azokat a magokat. És így nem nõhet sem kender, sem len, és nem leszen az embereknek mibõl tõrt és hálót csinálni. És így mind e nélkül lehetünk.” A madarak megutálák a szegény fecske tanácsát, mondván: „Íme, mely igen kis madárka, és mely igen fél, holott mi, öreg madarak, nem félünk?” Látván a fecske azt, mondá õ magába: „Ezek megutálák tanácsodat. Metszesz? Tudom, mit mûvelek. Én az emberekhöz adom magamat, házoknál fészket rakok; szépen énekszóval keresem kedveket, így nem vetnek tõrt énnékem, meg sem bántnak engemet.” És ekképpen a szegény fecske bátorságos nyugodalmot szörze magának. De a többit mind ez mai napiglan megfogják az emberek mindenféle hálóval és tõrrel.

ÉRTELME

E fabula azt jelenti, hogy senki ne ítílje magát igen bölcsnek lenni, és hogy senki tanácsát nem kell megutálni és megvetni. Mert noha más ember mihozzánk képest jarló és szegény, azért ugyan ember és Istennek eszköze. Oly tanácsot adhat, hogy sok jámbor hasznajára lészen. Mert Istené a tanács, és azt õ megjelenti az õ akaratjából, nem az embereknek akaratja és kevélysé­ges kívánsága szerént. Nem a nagy széles és hosszú szakállra adták azt, mert így a kecskebak is tudna valamit benne, hanem az Isten gyönyörködik az együgyûségben. Azért mondották a régiek, hogy nemcsak az ártán, hanem még az eme disznó is szép makkot tud találni.