Egy
gyermekdid héja könyörge az anyjának, mondván: „Ídesanyám! Látod, szép ifjú vagyok,
és jó termetû. De igen beteg vagyok, mert megveszett a gyomrom, és nem
emészthetek. Sok orvosságot vöttem hozzám, de semmit nem használok véle. Én
ídesanyám, ugyan meg kell belé halnom. De, kérlek, járj zarándokságot, és
könyöregj az Isteneknek éröttem, hogy könyörüljenek rajtam, és meghalasszák
halálomat; vajki jámbor leszek: ugyan elcsodálkozol belé.” Felelé az anyja: „Jó
fiam! Én nem restellem mindent mûvelni teérötted, de félek, hogy hiába. Mert
megmondottam kezdettõl fogva, hogy eszedbe vennéd magadot, istenfélõ jámbor
lennél. De az én szómnak soha nem volt helye nálad, hanem minden
zsibságot mûveltél, és minden
estve az Isteneknek timpolomokba bementél, és ondok ganéoddal mind az
oltárokat, mind az Isteneknek képeit undokul megfestetted! Ez okaért héjába fog
lenni minden zarándokjárásom és minden könyörgésem. Miért nem gondoltál idein
hozzá, és jámbor, jó és csendes életeddel kerested volna az Isteneknek jó
kedveket?” etc.
ÉRTELME
E fabula
inti az ifjakat, hogy gyermekségöktõl fogva jámbor és istenes életbe foglalják
magokat, és abban felneveködjenek, hogy a jámborság és a jóság ugyan természetû
változzék õbennek. Mert noha ifjak, szépek, hamarok és gyorsok etc., azért
ugyan megbetegülhetnek, sõt ugyan meg is halhatnak. A jó és üdvösséges halál
igen jó és tiszta lelkiismeretet kíván, mely csak azoknál lehet, akik az Istent
és az õ szent akaratját igazán megismerték, és igaz pönitenciában élnek,
egyenesen a szüntelen való könyörgés mellett az Istennek útját követik. Az igaz
penitenciának mindenkor helye vagyon, úgy vagyon: de fide exercitata opus est.
Ha ifjúkorodba megadják, vedd el. Ne halaszd vénségödre: Netalántán akkoron nem
adják. Héjába leszen akkor zarándokjárásod etc., mint hogy Ésua az elveszett
méltóságot nem nyerheté vissza, noha sírva könyörge érötte, mint Szent Pál
mondja.
|