Midõn a
héja igen kergötné a galombokat, egybegyûlvén a galombok, tanácsot tartának,
mit kellene mûvelniök a héja ellen. És azt végezék, hogy a héja ellen
választanák az ölyvet oltalmul, mondván: „Szép madár az ölyü, és igen gyors, és
sokkal erõsb a héjánál, ez megoltalmazhat minket.” Az ölyü örömest felvevé az
oltalomnak tisztit; de mindjárást okot kerese, és vádolni kezdé a szegény galombokat,
mint kik nem jól cseleködtenek volna evvel, hogy megvádolták volna, és gonosz
nevet költöttenek volna a héjához. És a büntetésnek neve alatt meg kezdé fogni
a galambokat, és egyiket a másik után megenni.
ÉRTELME
E fabula
inti a nyavalyásokat és a nyomorultakat, hogy nyomorúságokat békességes szûvel
és tûréssel elszenvedjék, és békételenségökbe ne keressenek se tanácsot, se
segedelmet, se oltalmat a gonoszságosoknál; mert afféliek sem Istennel, sem
ördeggel nem gondolnak, hanem csak arra áll minden gondolatjok, müvel hogy kárt
tehessenek. Fõképpen a szegény község tanuljon e fabulából, hogy a fejedelmekbe
ne válogassanak, hogy minden
apró sanyarúságban meg akarnák a fejedelemségbelieket megutálni avagy
elváltoztatni, hanem tûrjenek és várjanak Istentõl; mert az Isten bölcs, tudja
õ, mint kell lenni, nem siet õ, sem késik etc.
|