|
Egy orv
behága egy udvarba, és hogy a ház felé menni kezdene, talála egy komondorra. És
mindjárást kebelébõl egy darab kenyeret nyújta néki, mondván: „Nesze, ezt adom,
jó lágy kenyér.” Mondá a komondor: „Nem vészem, hanem ha elõszer megmondod, mi
fejébe adod énnékem, ha jó kedvedbõl, avagy azért, hogy hallgassak és ne
ugassak, hogy szabadon bemehess a házba, és mindent akaratod szerént kivihess
belõle. Ha jó kedvedbõl adod, elvészem. Ha imezért, bizon el nem vészem, mert
nem üllenék énhozzám, hogy egy lágy darab kenyérért az én gazdámot elárulnám,
holott õ énnékem mindennap sok darab kenyeret ád, és arra táplál, hogy marháját
megõrizzem. Menj el ez okaért igen hamar, mert ezennel ugatni kezdek, és a
gazdát minden
házi népével felköltem. Bezzeg gonoszul jársz.” És az orv elpironkodék onnég.
ÉRTELME
E fabula azt
jelenti meg, a csalárdok minemû természetûek legyenek. Öremest keveset adnak,
hogy annak színe alatt sokat vehessenek. Ez okaért meglásd, ki mit ád, és miért
adja tenéked. Emellett inti e fabula az házi népet, szolgákat és
szolgálóleányokat, hogy tisztekben hívek legyenek, és hogy egy kicsin
adományért avagy haszonért gazdájuknak avagy uroknak kárt ne tegyenek, holott
az Úristen hívségre az õ tisztekbe hölyheztötte legyen õket, mint Szent Pál
mondja.
|