HUSZONNEGYEDIK FABULA

A farkasról és a kecskegedelecskérõl

Mikoron a kecske valaminémû ideig gedelecskéjét feltartotta volna, kénszerítötték a mezõre kimenni. Meghagyá ez okaért a gedelecskének, hogy jó bezárná belõl az akolt, és senkit be ne bocsátana hon nem létébe. „Mert (úgy monda) sok ellenségünk vannak, jó fiam, kik szinetlen megkerengik a házat, igen fene vadak, ha beférkõzhetnek, nyilván a ködmen nélkül lész.” Midõn ez okaért az anyja elment volna a mezõre, ottan oda juta egy farkas az akolhoz, és szavát vékonyítván kecske módra kezde szólani oda be az akolba a gedelecskének, mondván: „Ídes fiam, nyisd meg az ajtót! Nyisd meg hamar!” Felele a gedelecske: „Kicsoda vagy?” Mondá a farkas: „Nyisd meg hamar; én vagyok, az anyád.” A gedelecske kinéze egy résecs­kén, és látván a farkast, mondá: „Ide nem jössz, mert az anyámnak nincsen oly hosszú farka, mint látom, hogy tenéked vagyon. A fogad is külemben áll, hogynem az anyámnak. Osztán, ha az anyám velem szól, örömmel és vigassággal hallgatom az õ szavát, de hogy te szólasz, noha olyan szavad vagyon, mint az anyámnak, azért ugyan minden szõrem felborzad belé. Talám minden nemzet­ségemnek vagy halálos ellensége. Azért nem nyitom az ajtót. Légy csak ott kinn.” Hallván ezt a farkas, fogait csikorgatván elpironkodék onnég.

ÉRTELME

E fabula inti a szüléket, hogy idején gondját viseljék az õ magzatjoknak, és azokat oktassák, és értelemre és bölcsességre tanítsák: fõképpen az Istennek igéjére és felelmére. Mert noha gyermekök még, azért õutánok is jár az ördög, és okot keres hozzá, hogy elveszhesse õket. Mint itt a farkas a kecskegedelye után ólálkodik. Annak utána inti e fabula a gyermeköket is, hogy az õ szüleieknek engödjenek, oktatásokat s tanításokat vegyék és megfogadják. Idején megtanolják a keresztyéni tudománnak sommáját a katekizmusból, gyakorta imádkozzanak, hogy az Isten fia, a mi urunk Krisztus Jézus az õ szolgái által, azaz a szent angyalok által megõrizze az ördögtõl. Kevessék nagy szorgalmatossággal szüleiknek jó tanácsokat; ne kevessék a hízelkedõknek gonoszra való intéseket; oltalmazzák magokat a gonosz társaságtól, és így megmaradhatnak, és jó lészen dolgok. Mert noha Isten vagyon, azért ugyan ördeg is vagyon. Minem odaholt meg a tóba.