|
A róka vacsorára
híva egy esztrágot, és elméne a róka, és mind csak azon lágy pépeket fõzé,
melyeket egy lapis széles tánérra felada, és az asztalra tevé. Az esztrág nem
eheték benne az õ hosszú, vékony orra miatt, mellyel fel nem vehete semmit a
levesbe a tánérról; és ekképpen étlen haza kelle pironkodni. Egynyíhány nap
múlva az esztrág viszontag vacsorára hívá a rókát, és jeles jó étket fõze, de
hosszú nyakú edénybe tölté azt, és úgy tevé a róka elejbe; és midõn hosszú
orrával és nyakával benyúlt volna az szoros edénybe, kivona az étekbõl, kínálá
gyakorta a rókát, és az váltig néze be az edénybe, de semmit nem vehete ki
belõle. Ekképpen étlen marada a róka. Monda kedig az eszterág: „Jó komám, mint
tetszik? Vedd jó néven! Mert mostan rajtad a szer. Megcsúfolál minap
vacsoráddal; de ez legyen helyébe. Amint cseleködtél velem, úgy vészed
hasznát.”
ÉRTELME
E fabula minden embert inti, hogy jámbor legyen, és minden ravaszságot és
csalárdságot hátrahagyván, jámborul és tisztán cseleködjék felebarátjával.
Mert ha ravaszságába és álnokságába bízik: semmit nem használ véle. Mert az
Isten tiszta és igaz, és igen gyûlöli a hamisságot és az álnokságot.
Minekokáért õ megejti a ravaszokat és megfogja az álnakokat az õ álnakságokban.
Mint azt mind a régi példák, mind a mostaniak nyilván megmutatják. Elég ravasz
vala a Gritti, elég álnok a fráter György: de mit használtanak álnokságokkal?
Akármely igen ravasz és álnak légy, azért ugyan megtalálod mesteredet. Az agg
ravasznak is a csávában megtalálják a bõrét. Azért együgyûképpen és jó szûbõl
cseleködjék minden
ember õ felebarátjával.
|