NEGYVENEDIK FABULA

A férfiúról, fejszérõl és fákról

Egy férfiú csináltata magának egy fejszét. Midõn azt az erdõre vitte volna, könyörge az erdõbeli fáknak, hogy egy kemény darab fát adnának õnéki, hogy nyelet csinálna abból a fejszébe. Tanácsot tártának egymással a fák, és azt végezék, hogy az olajfa, miérthogy sziúsb volna a több fáknál, egy ágat adna néki, hogy az ember fejszenyelet csinálna belõle. Az olajfa odaadá az egyik ágát, és az ember nyelet csinála belõle a fejszébe. Midõn azt megkészítötte volna, a fáknak kezde menni, és egyenként le kezdi azokat vágni, akármely nagyokat is. És mondá a töllyfa a többinek: „Jól vagyon! Ugyan úgy kell bolondoknak! Ez a mi bolondságunk­nak az igaz jutalma. Miért adtunk a fejsze nyelére való fát oda? Ha nyele nem volna, nem vághatna véle. Jaj, bolondul cseleködtünk!”

ÉRTELME

E fabula arra int, hogy eszes légy, és eszedbe vegyed, midõn ellenséged tanácsat és segítséget kéván tõled, hogy úgy adj tanácsot néki, és úgy segétsed, hogy tönnen tanácsodból és segétségedbõl arcól ne támadjon reád, és veszedelmedre ne járjon. Ellenségödet ne gyûlöljed, ne kergössed, és bosszúállásra ne igyeközzél, de azonközbe úgy adj tanácsot és segétsed, hogy abból erõt és birodalmot ne vehessen rajtad. Mert ha te istenes lévén, megsegéted, és jól tész véle, netalántám õ istentelen, és a tiedbõl arcól támad reád, és nyavalyába és nyomorúságban ejt. Ezért mondja a bölcs: Ellenségednek soha ne higgy! Ha kedig megkérded: Mint kell tehát segíteni? Ím, reá tanít a bölcs: A te forrásodat meg ne rekesszed - úgymond -, hanem hadd folyjon ki folyásokban, de a forrást avagy kútfejet magadnak tartsad; te légy annak ura, és bírjad azt. Szent Pál ezt mondja: Úgy adjatok alamizsnát, nem hogy más hivolkodjék belõle, tü kedig gyötrölmes szükségben legyetek. A régi eszes magyarok ezt mondották: Hallod-é, kötve higgyed komádat!