ÖTVENNEGYEDIK FABULA

Egy oroszlánról és a rókáról

Egy idés oroszlán eluná magát, és bemenvén a barlangba beteggé tévé magát, hogy ez okkal ne kelletének vadászni menni, hanem ugyan helyében eleget ehetnék. Eljövének ez okaért a több vadak, hogy meglátogatnák az õ királyokat, mert meghallották vala, hogy beteg volna. És midõn egyenként bementenek volna hozzája a barlangba, mind megfogá õket, megfojtá és megövé. Végre eljövének a rókák is, és megállának a barlang elõtt, és úgy néznek vala be. Mondá az oroszlán: „Mi dolog? Miért nem akartok bejönni?” Felelé az egyik róka: „Örömest bemennénk, de félünk.” Mondá az oroszlán: „Miért?” Felelé a róka: „Azért, hogy nagy sok vadaknak a nyomát látjuk, hogy bementenek hozzád a barlangba, de egyiknek sem tetszik a nyoma, hogy kijött volna. Ez okaért légy csak ott benn, mi kedig itt kinn akarunk megmaradni.”

ÉRTELME

E fabula arra tanít, hogy bölcsek és eszesek legyünk, és más ember kárán és veszedelmén eszünkbe vegyük magunkat, hogy a kárt és veszedelmet elkörülhessük. Ez kedig könnyen leszen, ha a mi hivatalunkban állhatatosok leszünk, és nem minden rendbeli emberekkel egybecimborálkodunk. Mert minden ember ember, de nem minden ember jámbor. Az emberek igen bélelve vannak, rakván tettetességgel és képmutatással, és ugyan természetek szerint igen hazugok. Sokat hallj ez okaért, és sokat láss, de keveset higgy és beszélj, ha azt akarod, hogy meg ne csaljanak.