ÖTVENÖTÖDIK FABULA

Egy agg kosról és három gyermekdid kosokról

Három gyermekdid kos áll vala az út mellett, játszadozván egymással. Azonközbe juta egy agg kos, mely igen fut vala az úton. Azt meg kezdék a gyermekdid kosok nevetni és csúfolni: „Hök, mint fut az aglemus. Bezzeg erõsen rázza a ködment. Talám mind elhudozta magát, oly igen félt. Ó, szégyen agg vigyor!” Felele az agg kos: „Vaj bolondok, ha tudnátok, ki elõtt futok én, bizony tü is elmennétek.” Mondának: „Jól tudjuk, hogy farkas elõtt futsz el. Az anyánk is gyakorta avval akar megijeszteni. De minap látánk egyet: bolondság attól félni! Lám, sem szarva, sem körme. Hosszú ugyan a farka, de kinek mit árthat avval? Minekünk jó ködmenünk és szarvaink vannak. Ha eljõ, úgy deffentjük az oldalát, hogy mind elhányja a nemjót” etc. És midõn ekképpen még kérködnének, eljuta hertelen a farkas. Látván azt a kosok, megijedének, elfutamának, ki imide, ki amoda. És a farkas egyenként megfogá õket, és megfojtá és megövé õket, de az agg kos megmeneködék.

ÉRTELME

E fabula ezt jelenti, mely igen veszedelmes legyen a vén és eszes embernek tanácsát megutálni és megvetni. A bolond ifjúság bátor, és nagy sokat tulajdonít magának; de ha reá jut annak utána, úgy vészen bizonságot magáról, hogy semmi volt az õ dolga, és hejába való minden kérködsége. Nagy bolondság azt magának tulajdonítani, ami nincsen. Továbbá erre is int e fabula, hogy senki ellenségét meg ne utálja. Mert gyakorta leszen az, hogy attól veretik meg és meggyõzetik az ember, akit õ semminek vélt, és mindenképpen megutált. Ha a farkasnak nincsen szarva és körme: vagyon igen hegyes foga, kemény nyaka és igen bátor szüve. Ez okaért tarts ellenségedtõl, és noha együgyû, de: Et formica suam habet iram.