ÖTVENHATODIK FABULA

Egy emberrõl és oroszlánról

Egy ember és egy oroszlán veteködnek vala egymással az erõ felõl, melyik volna erõsb a másiknál. Az ember azt mondja vala: „Erõsb vagyok náladnál.” Az oroszlán viszontag: „Én vagyok erõsb.” És midõn egybe nem férnének, bizonságra hagyák a dolgot mindkétfelé. Az ember elvivé az oroszlánt egy temetõhelyre, és egy koporsón mutata néki egy képet, holott egy ember ül vala egy oroszlánon, és hátravonta vala az oroszlánnak a nyakát, és kétfelé szaggatta vala a száját. És mondá az ember: „Ihol, látod-é, hogy az ember erõsb az oroszlánnál? Látod-é, mint ül a hátán és mint bánik véle?” Felele az oroszlán, és mondá: „Semmi ez. A képíró jegyzötte és faragta olyformán. Ha én tudnék képet írni, nem úgy írnám, hanem hogy az oroszlán ülne az emberen, és azt megszaggatná. Semmi a te bizonságod. De jere énvelem a hárzsáló piacra, és nem képpel, hanem téteménnyel és ugyan valóba megmutatom, hogy én erõsb vagyok náladnál.” És midõn a hárzsáló piacra mentenek volna, és egybementenek volna az oroszlánnal, az oroszlán megütte az egyik lábával az embernek az inát, és ottan hátraesék, és reája szekelvén az oroszlán, minden tötemét eltördelé. És ekképpen téteménnyel, nemcsak beszéddel, megmutatá, hogy õ erõsb volna.

ÉRTELME

E fabula azt jelenti, mely igen hejábavaló legyen a kérködség a cseleködet nélkül. Mert ez a gyarló embereknek, kikben semmi erõ és tehetség nincsen, az õ természetek, hogy sokat tudnak csácsogni és kérködni. Mert ha egynyíhány dió vagyon a zsákban, nagyobban zerögnek, ha felvészed a zsákot, hogynem mint ha teli volna. Ezért mondották a régiek: Ignorantia audaciam gingnit ac temeritatem: at scientia cunctationem. A tudatlanok, miérthogy a dolognak súlyosságos voltát nem értik, igen merészek, készek mindenre. Igen bíznak erejekbe, és megrakják a süeget daru- és strucctollakkal, de ha reá kelnek, ottan megijednek, és a nyereg alá dugják õket; és akkoron megmutatja a félsz, hogy az elõbeli felkérködés csak beszéd volt minden erõ és tehetség nélkül. Effélieknek szüve szájokban vagyon, de az embernek, aki ugyan ember, mellyébe vagyon. Minek okaért nem minden apró fenyegötéstõl lankadt meg az ina etc.