ÖTVENHETEDIK FABULA

A bolháról és tevérõl

Egy balha eluná magát egy helyen, és mondá: „Rossz dolog csak egy helyen lakni. Bizony én is idegen földre megyek, és országokat akarok látni.” Látá kedig, hogy az áros emberek a tevékrõl egy gazdánál leraknák marhájokat, hogy ott nyugodnának, és reggel ismeg utokra mennének. Elméne ez okaért a balha, és a szõres farmentringbe bújék, és ott hallgata. Mikoron kedig más országba jöttének volna a letételnek helyére, kibújék a balha a farmentringbõl, és leszekelék a földre, és mondá a tevének: „Ím, leszekelem, hogy tovább ne nehezítselek meg; mert eddig is nagy terhedre voltam tenéked.” Mosologni kezde a teve, és mondá: „Aminthogy annak elõtte nem terhöltél engemet, azonképpen mostan is nem könnyebbítöttél. Egy énnékem, ha farkam alatt lész, akár nem, te marcana féreg.”

ÉRTELME

A bölcs e fabulával csípi a perenteleket és amaz apró nyálas embereket, kik hányják-vetik magokat, és magokat az öreg és eszes emberek közübe elegyítik, mintha õk is valamit tehetnének; és gyakorta meg is bosszontják a bölcs embereket, mintha õnekik is a Salomon tökét a fejekhöz ütötték volna, maga csak az alfelekhöz (tisztességgel mondva) ütötték azt. Ennek okaért, noha az öreg emberek ellene gyakorta támadnak, és versengnek vélek: azért ugyan csak perentelek és nyálas gombák, és miképpen, noha igen veszeködnek, senkinek semmit nem használnak, azonképpen senkinek nem árthatnak. Így lõn a nagy embernek, Philippus Melanthonnak dolga: mihelyt az igazságot megismeré, és elálla a kenyeres bálvány mellõl, ottan nagy sok nyálas perentel támada ellene, kik ellene írának, mint Todt Mátyás, Heshusius, az Eber Pál, a vitebergi pispek etc. De mit használának véle? Mint a bolha, mely meg akará terhelni a tevét. Efféle perentelek ez okaért az õ nyálasságokkal mind a farmentringbe és a tevének farka alá valók.