HATVANNEGYEDIK FABULA

Egy pórról, sárkánról és rókáról

Égy sárkány lakik vala egy folyóvízben. És midõn igen nagy záporok löttenek volna, és a vizek igen megáradtanak volna, elvivé a víz a sárkányt messze. És mikoron megapadott volna a víz, a porondon marada a sárkány, és el nem mehete. És midõn sokáig ott gyötrõdett volna a veréfénben, talála egy szegény pór egy lován reája, és megkérdé a sárkánt, mondván: „Mit gyötrõdel ott? Mit forgasz?” Felelé a sárkán: „A nagy ár hozott ide, és nem mehetek el; és igen nagy gyötrelembe vagyok a napnak hévsége miatt. Kérlek tégedet, ne hagyj, köss a lóra, vígy szokott helyemre. Sok aranyport adok tenéked, hogy igen kazdag lész.” Megkeserülé a pór a sárkányt, és felemelé azt a lóra, és megköté, hogy el ne esnék a lóról, és az õ szokott helyére vivé. Mikoron immár a lóról levette volna, mondá a sárkánnak: „Ihol, immár lakóhelyedbe vagy. Add meg az aranyport, amelyet nékem megígértél.” Felele a sárkány: „Micsodát kérsz, rossz pór? Ezért adjak-é aranyport tenéked, hogy erõsen megköteztél, annyéra, hogy minden tagaim fájnak belé? Megfüzetlek, várd csak egy keveset, mert megeszlek.” Mondá a pór: „Jó sárkány uram! Lám, te magad kérsz vala, hogy lovamra köteznélek.” Azonközbe juta egy róka oda. Az meg kezdé õket kérdözni, miért vesztenek volna egybe. Felelé a sárkány: „Jó róka, te légy bíró köztünk! Ím, e rossz pór erõsen megkötezett és lovára feltött, és a sok tevisek és bojtorjánok közett hordozott, még ide, e helyre hozott: itt immár lehánt, és aranyat kéván tõlem, és verseng vélem.” Felelé a pór: „Halld meg, jó róka uram! Az úton járván, a porondon találám a sárkánt, és ott gyötrõdik vala a veréfénbe. És midõn nékem könyörgett volna, megkeserülém és megkötém, és a lóra tõm; akkoron aranyat és nagy kazdagságot ígére énnékem; de müvelhogy immár lakóhelyébe hoztam, a jót gonosszal akarja megfizetni, és meg akar enni. Lássad ez okaért, ha igazság!” Mondá a róka bíró: „Nem jól cseleködtél, hogy a jámbort megkötözted. Mutasd meg, mint kötezted volt: annak utána úgy tudok ítíletet róla tenni.” Megkötezé ez okaért a pór a sárkányt. És megkérdezé a róka a sárkánt: „Ekképpen kötözett volt-é meg?” Felelé a sárkány: „De százszor keményben!” Mondá a róka a pórnak: „Kösd jobban, hadd lássam!” A pór minden erejét reá vette, és igen keményen megköté a sárkányt. Ismeg megkérdé a róka a sárkányt: „Oly keményen megkötözett volt-é?” Felelé a sárkány: „Szinte mint mostan.” Mondá a róka: „Ím kimondom a sententiát. Ez a tü törvénytek. Az ember tenéked szolgált, sárkány, és hazahozott ide. Te kedig aranyat ígértél néki: és annak utána meg akartad enni, és a jótételt gonosszal megfizetni. Ennek okaért, te ember, ülj fel lovadra, és menj el utadban, hova akarsz menni, és hadd itt a sárkánt a veréfénbe: hadd forogjon a kötölékben, és hadd gyötrõdjék. Mert így kell hálaadatlan latornak, ki a jót gonosszal ügyeközik megfüzetni.” És mind a róka s mind az ember elmenének dolgokra; és a sárkány kötözve marada, és éhhel meghala.

ÉRTELME

E fabula azt mutatja, mely igen hálaadatlanok legyenek az emberek azokhoz, kik õnekik szolgálnak, és õvélek minden jót cselekösznek. Ugyanebbõl ez hálaadatlanságból támadott a közmondás: jótétel helyébe mást ne várj. Ondok dolog az emberekrõl ezt mondani, de ebbõl kitetszik, micsoda mérget vetett légyen az ördeg a bûnnek általa az emberi természetbe, melynek általa megfordult, és mássá lött. Mert elõszer az isteni természet vala benne, mely csak jól tevé; mostan kedig más: mert egyebet nem tud, hanem csak ártani, kárt tenni, még azoknak is, kik ugyan jól cselekösznek õvele és ugyan szolgálnak õnéki. Innég vagyon a közmondás: Homo homini lupus - maga más volna: Homo homini Deus; de e nagy romlásban immár így jár a dolog. Te ez okaért ezt tanold meg e fabulából, hogy jámbor és hálaadó légy; és a jót meg ne füzessed gonosszal: mert az Isten a hálaadatlanságot megbüntöti benned, és az õ ítíletibõl így jársz, mint a hálaadatlan sárkány. Mert az Istennek igéje mondja: Non discedet malum a domo ingrati. Hogy a büntötés és a veszedelem el nem távozik, nemcsak a hálaadatlantól, hanem még az õ egész házától és nemzetségétõl.