HETVENHETEDIK FABULA

A kösselérõl és hollóról

Egy kesselõ aláröpüle nagy sebességgel egy igen magas kõszikláról, és a juhnyájból ragada egy báránt, és azt elvivé. Látván azt egy holló, mondá: „Szép dolog ez. Mit járok én is a dögök után? Bizony én is azt mûvelem, amit a kesselõ, és mindennap jó új húst ehetem, és ugyan jóllakhatom.” Nagy sebességgel ez okaért õ is a nyájra röpüle, és körmeit erõsen beveré egy báránnak a hátában. Futni kezde a szegény bárán, és a hollót a hátán hordozni. Meglátá azt a pásztor, és nagy sietséggel odafutamék, és megkapá a hollót. Mert annyéra beverte vala a körmeit a báránnak a hátába, hogy soha onnég ki nem vonhatá. És minekutána megfogta volna, mind a két szárnyát elvágá, és hazavivé a gyermecskõknek, hogy azok játszodoznának véle. A szomszédság látván a kurta hollót, megkérdõk tõle, kicsoda és mi állat volna õ. Felelvén a holló, mondá: „Azelõtt véleködésem és akaratom szerént kesselõ valék, de most látom, hogy kurta holló vagyok.”

ÉRTELME

E fabula erre tanít, hogy megmértékeljed magadat, és erõd avagy tehetséged szerént kezdjed a te dolgaidat. És hogy erõdnek felötte semmit ne kezdj. Ha valakit látsz, ki jeles és csodálatos dolgokat cseleköszik, ne légy te majomtermészetû, hogy te is mindjárást kövessed. Egyült nincsen értéked hozzá, hogy tisztességödre végrevihessed. Sok saru vagyon a vargamesternél, de nem mindenik illik lábadhoz: ki kicsin, ki nagy. Ha ezt mondod: Én is ember vagyok, amaz is csak ember: úgy vagyon. Ez is Mátyás, amaz is Mátyás, de azért más a Mátyás király, más ismeg Mátyás kovács etc.