HETVENKILENCEDIK FABULA

A kakasról és a macskáról

Mikoron egy macska megéhezött volna, a kert megött megfoga egy kakast, és mellyeszteni kezdé azt. És mondá a kakas: „Mit csinálsz? Mire mûveled ezt rajtam? Lám, soha nem bántottalak sem tégedet, sem a te nemzetségedet.” Felele a macska, és mondá: „Mit mondasz? Méltán halálnak vagy fia. Mert nyughatatlan állat vagy. Kiáltásodnak soha nincsen vége. Éjjel sem ember, sem egyéb lelkes állat nem nyughatik tõled.” Felelé a kakas: „Minem az emberek­nek gonoszára mûvelem azt. Hanem felserköntem õket, hogy vigyázzanak az orvok ellen, hogy el ne lopják marhájokat, és hogy a munkára reggel felkelhessenek, hogy jól elélhössenek.” Annak utána kárhoztatni kezdé õtet a macska, és mondá: „Ocsmány és undok állat vagy, és bujaságodnak nincsen vége. Nem gondolsz sem anyáddal, sem nénéddel, sem húgoddal, hanem általmégy a dologban, annyéra, hogy tízszer is méltó vagy halálra.” Felelé a kakas: „Bizony evvel én vétket nem tészek. Mert hivatalomban híven eljárok, és a gazdának hasznot teszek, mert ekképpen sokat tojnak a tyúkok, és igen megszaporodnak.” Mondá a macska: „No, a te disputálásodnak nincsen vége. Eleget felelsz és okokat adsz. De avval nem tölik be a gyomrom; én kedig nem akarok ma böjtelni. Ez okaért megmellyesztlek és megészlek.” És ottan megövé.

ÉRTELME

E fabula azt jelenti meg, minémû természetûek legyenek a gonoszságosok: Hogyha valami ártalmasságos dolgot végözhetnek szüvekben valaki ellen, soha nem tudják azt megváltoztatni. És semmit használ õnálok sem Istennek emléközeti, sem Istennek igéje, sem ígéret, sem fenyegötés, sem mennyország, sem pokol, sem semmi. Akármit mondasz és prédikálasz a farkasnak: õ mindéltig csak báránt mond. Ez okaért megójad magadat afféle gonoszságosoktól.