NYOLCVANADIK FABULA

Egy rókáról és szederirõl

Egy róka beméne egy csûres kertbe, hogy valamit fogna ennyivalót. Midõn meglátták volna az ebek, utána kezdének futni és erõsen kergötni. Felkapa ez okaért egy szederibokorra, hogy azon felvonná magát, és a sevényen általszökelhetnék. De mikoron a szederibokorhoz kapott volna, a bokornak tevisei mind bemenének kezébe, és erõsen megsérték és megsebesíték a kezét, és megtekéntvén a kezét, mondá: „Hamis gonosz állat vagy! Mert segétségért kaptam hozzád, de te viszontag megsértötted és megsebesítötted a kezemet. Nem jámborság tetõled!” Felelé a szederi: „Hallod-é! Jól ismerlek, ki légy. Miért kapál hozzám? Félek vala tõled, mert vélem vala, hogy úgy kapsz hozzám, mint minap a szomszédnak gúnárához. Lám, az sem vétett vala tenéked semmit; azért hozzákapál, megfogád és kegyetlen megöléd. Ez okaért vedd jó néven ezt tõlem, és másszor senkihöz ne kapj.

ÉRTELME

E fabula erre int, hogy az ember igen jól meglássa, kihöz folyamik tanácsért és oltalomért. Mert gyakorta lészen, hogy oly helyre siet az ember tanácsért, és oly embernél keres oltalmat, honnég annak utána bántás, kár, nyavalya érközik. Mert aki õ magában mérges és gonosz, hogyhogy adhatna az másnak jó tanácsot? Hogyhogy oltalmazhatna az valakit? A gonosz és ártalmas természetû gonosznál egyebet soha nem tud cseleködni. Ez okaért meg ne közesülj az istentelenekkel, hanem távoztasd el az õ barátságokat etc.