KILENCVENEGYEDIK FABULA

A páváról és daruról

Egy páva vendégségbe híva egy darut. És mikoron immár jóllaktanak volna, a beszédek közett egybeveszének a külemb-külemb ajándokokért, melyekkel õket megékösítötte volna a termé­szet. A páva mondá: „Micsoda vagy te énhozzám képest?” És azonközbe felveté a farkát, és megmutatá az õ szép tükeres festett tollait. „Micsoda szép kék bárson érne az én mellyemmel? És nézzedsze, mely szép korona vagyon - úgy mondá - a fejemen. Semmi vagy énhozzám képest. Rút undok szürke madár vagy” etc. Felelé a daru: „Úgy vagyon. Szép fénes tollaid vannak, és ugyan szép madár vagy. De mit használsz szépségöddel? Mit használnak tenéked a szép tollaid, noha tükeresek és fénesek? Mindéltig csak itt alatt a földen, a sárban és nagy bûzbe kell laknod, mert szép tollaiddal nem mehetsz fel az égbe. A disznók is gyakorta reád támadnak, és kitépnek benne. De engemet e rút szürke tollak felemelnek az égbe, és ott fenn járok az égbe, kezel az istenekhöz; és onnég az égbõl nézem az Istennek csodáit a földen nagy gyönyörûséggel és vigassággal. Ha egy tollam kihull, azt örömmel kapják az emberek, és a nagy hõsek feltészik süvegben, és avval ékösítik meg magokat. Senki kedig nem becsüli a te tollaidat, hanem hogy legyözét csinálnak belõle. Eredj el immár, és kérködjél szépségöddel! Bizony szépen vagy véle!”

ÉRTELME

E fabula minden embert inti, hogy ne legyen kevél, és ha látja az Istennek ajándékit nála, hogy azok miatt senkit meg ne utálja. Mert az Isten szabad véle, kinek mint és micsodát ád. Ha tenálad egy jószágos ajándék vagyon; másnál más vagyon; éskedig olyan, amely sokkal hasznosb, hogynem az, amely tenálad vagyon. Hadd férjen el ez okaért más ember is melletted, és alázd meg magadat.