KILENCVENNYOLCADIK FABULA

Egy madarászról és a madarakról

Egy madarász szürét csinála a mezõn, és hálóját megveté, és önni vete a madaraknak a szürébe. Látván azt egy rigó, mondá: „Jó ember! Mit munkálkoszol itt, és mit csinálsz?” Felelé a madarász: „Várost építek itt.” És a rigó elhivé a madarásznak beszédit. Elméne onnég a madarász, és elrejtezék. Odamenvén a rigó, hogy megnézegötné a madarásznak épiletit, látá ott az önnivalót. És midõn reáment volna, ottan reája burítá a madarász a hálót, és megfogá a rigót. Midõn odafutamnék a madarász, hogy kivenné a rigót a hálóból, mondá a rigó: „Ó, ember, ember! Bezzeg hitván építõ vagy! Ha te olyan várost építeni akarsz, nyilván nem sok polgárokat avagy lakosokat találsz beléje!”

ÉRTELME

E fabula ezt jelenti, hogy a közenséges társoságnak és annak õ hasznájának semmi nincsen nagyobb ártalmára, mint ha a fejedelmek megváltoznak az õ tisztekben, és kegyes gondviselõk­bõl kegyetlen nyúzók, fosztók és tirannosok lesznek. Efféle vérszopó fejedelmek alatt nem sokáig állandó a közenséges békösség, és a közenséges társoságnak õ állapatja nem állandó, hanem elbomol, és nyavalyás élet leszen belõle. Ez okaért e fabulából tanoljanak ez urak, hogy elhagyják a kegyetlenséget és a sok nyúzást. Mert ha esztelen kegyetlenségbõl megrontják a szegény alatta valókat, és mindenütt hálót vetnek azoknak: mi lészen végre benne? Pusztaság­ban lészen birodalmok. Hová marad még az Istennek kemény haragja és bosszúállása. Jaj, mond az Isten, annak, aki prédál! Nyilván ismeg megprédáltatol! De e mostani veszett idõben nem hiszik azt az emberek. A pap költötte, úgy mondnak, hajts is el ez okaért a csörcet. De az Isten sem siet, sem késik.