NEGYEDIK FABULA

Az ebrõl és juhról

Egy komondor beidéze egy juhot a bíró elejbe. És a feleletbe vádolni kezdé a juhot, mivelhogy egy kenyérrel tartoznék néki. A szegény juh meg tagadá, müvelhogy semmivel nem volna adós néki, ezt is mondá, hogy soha szömével sem látta volna. A bíró bizonságra bocsátá ki a pereseket. És midõn a komondor begyûtötte volna a tanúkat, beállatta elõszer bizonságul egy farkast a törvénybe. Ez vallván, mondá a bírónak: „Jó bíró uram! Ez állat igen bûnes állat: én jól tudom, hogy a komondor egy kenyeret kölcsenadott néki. Sõt szömemmel láttam.” Másodszor a kányát beállatta: az is úgy válla, mint a farkas. Harmadszor egy saskeselyét beállata, az kedig megszólítván a juhot, mondá: „Te bûnes állat, miért tagadod meg az adósságot, holott tudod, hogy adós légy véle.” Ez okaért a bíró kimondá a szentenciát a tanúknak hamis vallások szerént, müvelhogy a juh tartoznék megfüzetni a kenyeret a komondornak. Az ártatlan juhnak nem lõn mit tenni, hanem elmenvén, elnyíröté gyapjúját, és azt eladván, egy kenyeret võn rajta, és adá azt oda a komondornak. Azonközben elérközék a tél, és a nyavalyás juh mezítelen lévén, hideggel meghala.

ÉRTELME

E fabula megjelenti, mint nyomorítják a hamis és kegyetlen emberek a szegényeket, kik ártatlanok lévén, nem tudják ügyeket forgatni, sem magokat megoltalmazni, mind törvénybe s mind törvény kõvül. Minek okaért szegények mindenha bûnesek, és oda kell füzetniök a csörszet. Egy pokolba mind elfér, mind a hamis bíró, mind a hamis tanúk. Bizon nem használ, hogy ezt mondják: „Nem országunknak törvénye, nem városunknak szokása.” Jaj és örökké való jaj követközik utána.