NYOLCADIK FABULA

A farkasról és a daruról

Egy farkas lõn nagy kénlódásba, mert egy darab csont akadott vala a torkába. Nagy sokat ígére, ha valaki volna, ki megmentenéje tõle. Talála egy darura, és mondá annak: „Kérlek, ne hagyj. Hosszú nyakod vagyon, kérlek, ne hagyj: te beérhetsz, és kiveheted torkomból a darab csontot.” A daru benyúla a farkasnak torkába az õ hosszú nyakával, és kivoná a darab csontot belõle. És midõn az ígéretet megkérné a farkastól, felele a farkas, és mondá: „Nem tudom, mit kévánsz. Bezzek hálaadatlan vagy. Mert szájamba vala a nyakad. Nem tudod-é, mely igen hegyes fogaim legyenek: nyilván köszenet volna benne, hogy el nem haraptam fejedet. Ám lásd, ha jól nem cseleködtem veled? Ezt kedig nem gondolván, eljössz, és nem tudom, micsoda jutalmot kévánsz?” Ezt meghallván a daru, megpirula és elméne.

ÉRTELME

E fabula ezt jelenti, hogy minden, aki kárt nem akar vallani, a gonoszságos és álnak embert elkörülje, és véle ne társolkodjék. Sem jámborságod, sem szolgálatod, sem jótéted nem használ õnála, és semminek becsüli. Az õ természeti az, hogy a jót mindenkor gonosszal füzeti meg. Azért igazán szokták ezt mondani: jótétel helyébe mást ne várj.