HUSZADIK FABULA

A galambokról, héjáról és ölyvrõl

Midõn a héja igen kergötné a galombokat, egybegyûlvén a galombok, tanácsot tartának, mit kellene mûvelniök a héja ellen. És azt végezék, hogy a héja ellen választanák az ölyvet oltalmul, mondván: „Szép madár az ölyü, és igen gyors, és sokkal erõsb a héjánál, ez megoltal­mazhat minket.” Az ölyü örömest felvevé az oltalomnak tisztit; de mindjárást okot kerese, és vádolni kezdé a szegény galombokat, mint kik nem jól cseleködtenek volna evvel, hogy megvádolták volna, és gonosz nevet költöttenek volna a héjához. És a büntetésnek neve alatt meg kezdé fogni a galambokat, és egyiket a másik után megenni.

ÉRTELME

E fabula inti a nyavalyásokat és a nyomorultakat, hogy nyomorúságokat békességes szûvel és tûréssel elszenvedjék, és békételenségökbe ne keressenek se tanácsot, se segedelmet, se oltalmat a gonoszságosoknál; mert afféliek sem Istennel, sem ördeggel nem gondolnak, hanem csak arra áll minden gondolatjok, müvel hogy kárt tehessenek. Fõképpen a szegény község tanuljon e fabulából, hogy a fejedelmekbe ne válogassanak, hogy minden apró sanyarúságban meg akarnák a fejedelemségbelieket megutálni avagy elváltoztatni, hanem tûrjenek és várjanak Istentõl; mert az Isten bölcs, tudja õ, mint kell lenni, nem siet õ, sem késik etc.