HUSZONEGYEDIK FABULA

Az orvról és komondorról

Egy orv behága egy udvarba, és hogy a ház felé menni kezdene, talála egy komondorra. És mindjárást kebelébõl egy darab kenyeret nyújta néki, mondván: „Nesze, ezt adom, jó lágy kenyér.” Mondá a komondor: „Nem vészem, hanem ha elõszer megmondod, mi fejébe adod énnékem, ha jó kedvedbõl, avagy azért, hogy hallgassak és ne ugassak, hogy szabadon bemehess a házba, és mindent akaratod szerént kivihess belõle. Ha jó kedvedbõl adod, elvészem. Ha imezért, bizon el nem vészem, mert nem üllenék énhozzám, hogy egy lágy darab kenyérért az én gazdámot elárulnám, holott õ énnékem mindennap sok darab kenyeret ád, és arra táplál, hogy marháját megõrizzem. Menj el ez okaért igen hamar, mert ezennel ugatni kezdek, és a gazdát minden házi népével felköltem. Bezzeg gonoszul jársz.” És az orv elpironkodék onnég.

ÉRTELME

E fabula azt jelenti meg, a csalárdok minemû természetûek legyenek. Öremest keveset adnak, hogy annak színe alatt sokat vehessenek. Ez okaért meglásd, ki mit ád, és miért adja tenéked. Emellett inti e fabula az házi népet, szolgákat és szolgálóleányokat, hogy tisztekben hívek legyenek, és hogy egy kicsin adományért avagy haszonért gazdájuknak avagy uroknak kárt ne tegyenek, holott az Úristen hívségre az õ tisztekbe hölyheztötte legyen õket, mint Szent Pál mondja.