HUSZONHETEDIK FABULA

A farkasról és a képrõl

Egy farkas morálván a mezõn, igen szép képet talála az úton. És sokáig forgatván azt, látá, hogy mind élet s mind ész nélkül volna, és mondá: „Szép vagy ugyan, de kár, hogy élet nélkül és ész nélkül vagy, mert semmire, nem vagy jó.”

ÉRTELME

E fabula ezt jelenti, hogy keveset használ, ha az emberek szép termetûek, nagy szép öltöze­tökben felruházzák magokat és dücsõséges fénességben járnak, ha tudomány, ész, értelem és bölcsesség nélkül vannak. Mert micsoda afféle ember? Csak egy darab hús és két szöme. Mert ha a kapuciomát meglátod, tehát üres tök és kifogyott Salomon zsírja belõle, és megdúlták mindenképpen. Igen mondja tollas bátyám a nagy gallér mellett: Nemes ember vagyok én! De ha a feredõben mezítelen ül a több emberek között: tehát a varga Pál több bölcsességet tud, hogynem õ. Nem efféle cifrálásba áll ez okaért a nemesség. Szinte ezenképpen vagyon a szép felcifrázott asszonyi állatoknak is dolga. Szép, ékes, levegés és tündöklik, de ha néki szólasz, tehát értelem nélkül való kép, vász és csak egy darab hús és két szöme. Mire való efféle? A kölesbe jó volna vásznak etc.