Rész

 1   1|      Illyen idõbe pedég, fõld, fa midõn reped, ég.~Most juta kedvére
 2   1|         Fogarasi József Úr pedig, midõn már a’ Pesti Universitásban
 3   1|         Piros lábad szépen topog, midõn te ~  Elébb tovább szemetskélsz.~
 4   1|           tollad sok színt mutat, midõn te~  Iregsz forogsz azokkal.~
 5   2|      bízzál. Okoson viszontag,~A’ midõn kedve szeleken meg-indúl,~  
 6   2|        szép juhnyájjait;~Vagy már midõn a’ nyár ‘s az õsz ékeskedik~  
 7   2|         És csendesen leszenderít.~Midõn pedig már a’ komor tél hol
 8   2|           bort,~Lyaeus áldomását,~Midõn iszunk azonban,~Alusznak
 9   2|       nyúgodni gyenge kebelébe,~  Midõn szép Nimfád vesz Téged gyöngy
10   2|          vesz Téged gyöngy ölébe!~Midõn fejér karja meg-öleli nyakad’,~  
11   2|         szívünknek!~Tesz valamit, midõn akármelly ûgyében~  Kéttséges
12   2|    érzették fáklyád’ gerjedelmét!~Midõn habjaiban Tethys óhajt Téged’,~  
13   2| menyköveit illy sûrûn kûldözte,~  Midõn a’ Görögök hajóit ûldözte.~
14   2|         tanítsd-meg tetemed!~Majd midõn edgy ágyba nyugodni magaddal~  
15   2|  vendégétõl.~A’ fel-tett étkekbõl midõn mások esznek,~  Titkos szerelmekkel
16   2|  ragyogtatja,~  Ólthatatlan tüzét midõn villogtatja,~Mint az ég
17   2|         Egek rám mért Végzésétõl!~Midõn Te erántad reményem, ‘s
18   2|     könyvem tõltöm.~Tegnapi Nap’, midõn nekem ez Hellyembe,~  El-vesztett
19   2|   Laodamia így sirt, epekedett,~  Midõn kedves férje tengernek eredett.~
20   2|        kezd víg mellyem érezni,~  Midõn már tengeren láttatom evezni!~
21   2|         tengeren láttatom evezni!~Midõn bellyebb hatván, teteji
22   2|         lehetne az vígasztalásom.~Midõn távól lévén kedvelt Leányomtól,~  
23   2|   romladozott hajód edgy darabja,~Midõn szád utólszor Nevem kiáltotta,~  
24   2|         szívem elõre ezt sejté,~  Midõn bútsúzását szád hozzám úgy