EREDETI VERSEK

Halotti Vers, edgy gyenge szülött temetésére 1781-ben.  

(Anapesztusz-mértékekre.)

Ah! melly szomorú ez az óra;
Zokogó seregünk bizonyíttya!
  Mert bús libitinai szóra
  El-epedt ajkait kiki nyítja.
Edgy gyenge virág el-enyészik,
  Mikoron alig érte nyitását!
  Meg-emésztõ férge tenyészik.
  ’S nem hagyja tovább maradását.
Edgy gyenge tüzetske, jelessen
  Tsillámlva, szemünkbe tsapódék:
  De kilobbant lángja sebessen
  El-aludt, ‘s hamúval be-vonódék.
Jaj! víg örömünk’ elejében
  Elenyészett gyenge virágunk!
  Jaj! zöld tavaszi levelében
  Lenyesett, ‘s elesett jeles águnk!
Jaj! melly hamar el-mene tõlünk
  Szép hajnala drága napunknak!
  Hamar el-vitetik mi elõlünk,
  Kit igen szereténk mi magunknak.
De szemünk vizeit, hamújára
  Tsakugyan meg-eredve ne hintse!
  Lám gyermeki gyenge korára
  Odament, hová Jézusa, kintse.
Atya adta kezébe Atyának,
  Bizonyos lesz gondviselése:
  Illõ, hogy az édes Anyának,
  Szûnjék szeme’ zápor esése.