Találós Mesék.

                                   I.

Mond-meg mi állat az, mely tsak egy mozgó szem,
  Sem keze, sem lába, sem hím, sem nõstény nem.
Még is minden napon egy-egy magzat’ Atyja,
  Mindég Anya nélkül születvén magzatja.
De hoszszú élete nintsen szülöttének,
  A’ melly nap születik vége van éltének.
Mindenik szülöttnek vagyón egy testvére,
  Ki származást Atyja’ nem létében ére.
Ez részes bátyjának mind birodalmában,
  Mind születésében, mind gyors halálában.
Jó Atyjok sem nem víg, sem nem kesergeti
  Szívét, hogy magzatit tsak szüli ‘s temeti.
Más állatok pedig vígan udvarolják,
  Õket lételeken, ‘s hólttokon gyászolják.
  Megfejtés: Nap.

                                   II.

A’ ki tsinálja reá nintsem szüksége magának,
  Még ha ki meg-veszi is nem szeret élni vele.
A’ ki pedig vele él, ‘s hasznát veszi, abba tudatlan.
  Kelletlen jószág! jöszte találd-ki mi az?
  Megfejtés: Koporsó.

                                   III.

Mi víz? melly akármelly nagy folyó-vizeknél
  Szélesebb, ‘s meszszebb hat a’ nagy tengereknél?
Még is mélységére mindennél tsekélyebb,
  Egy kis tsergedezõ patak nála mélyebb.
  Megfejtés: Harmat.

                                   IV.

Egy házatska vagyon, hó szín márvány fala környûl
  Hó szín szõnyeggel van be-borítva belõl,
Ablaka egy sintsen, tsupa fal, sehol ajtaja sintsen,
  Még is rakva vagyon, ‘s benne terem lakos is.
Test is ez, és él is, szólgál nyereségre is ollykor,
  Néha sok éh hasnak bõv eleséget is ád.
  Megfejtés: Tojás.

                                   V.

A’ fejemen járok, fel-alá karikára kerengek,
  ’S minden lépésen fõldbe verem fejemet.
Még is az én Gazdám akkor veszi hasznomat inkább,
  A’ mikor igy fejemet fõldbe, kövekbe verem.
  Megfejtés: Sín-szeg.

                                   VI.

Egy nagy Híd tarkállik sok ékes színekkel,
  Leg-bõltsebb festõi elegyítésekkel.
Bizonyos folyó-víz nem hajt-el ez alatt,
  De sok temérdek víz rajta felyül haladt.
Nem jár senki rajta, de járhat alatta,
  Nem tudja, nem látja a’ ki meg-haladta.
  Megfejtés: Szivárvány.

                                   VII.

Nagy változó, nagy gúnyoló, nagy tsapodár, nagy majom.
  Még is kedves az Ifjaknak. Vele gyakran van bajom.

  Vagy bõvebben:

Nagy Próteus: sok ezer formát tud venni magára.
  Minden szem más más képbe jelenve leli.
Most virgontz gyermek, majd ifjú ‘s élemedett vén.
  Aszszony, férjfi, leány, szolga, komorna, vitéz.
Most iszonyú rútság, majd szép alak, angyali gyöngy kép.
  Most tsevegõ madarad, majd kutya matska, ‘s egyéb.
Nagy Mómus: szabadon ki-jelenti szemedbe hibádat.
  Nagy majom: a’ mit tész, egybe tselekszi veled.
Sír, ha te sírsz, õ is; ha enyelegsz, gyors enyelegni,
  Tsúfol, tsak te gyalázd; hogy ha nevetsz, ki-nevet.
Aszszonyi módra magad piperézd, hajadat fodorítsad;
  Aszszonyi módra veled Dáma hajat fodorít.
Hízelkedj te magad, hízelkedik õ is azonnal.
  Nagy tsapodár: ‘s ha nem az, nints betsi senki elõtt.
  Megfejtés: Tükör.

                                   VIII.

Élek, nem is élek, lehellek is nem is,
  Egy helyben sem lakom, mindenütt helyem is.
Eletem futva fut. Mi hasznom’ találom,
  Ha tárgyom’ el-érem? hirtelen halálom.
Megfejtés: Szél.

                        IX.

Hús nem vóltam, húsból lettem,
  Hogy már húsom el-vesztettem,
    Meg-metélik testemet.
Meg itatnak, tántzoltatnak,
  Sok jót roszszat koholtatnak,
    Sokra vesznek engemet.
Megfejtés: Író-toll.

                        X.

Könyvek köztt van származásom,
  Könyvez a’ kit illetek.
Az ég felé van vágyásom,
  Héj! de lassan léphetek.
Ha szél indúl, ég sûrûdik,
  Tíltja könnyû testemet.
Nálam nélkül nem születik,
  A’ ki nemzett engemet.
Megfejtés: Füst.

                        XI.

Meg-emészthet mindeneket,
Éleszthet sok lételeket,
  Vólt sok dolgok’ kezdete,
  Lesz’ sok dolgok’ végzete.
Megfejtés: Tüz.

                        XII.

Éltem, hogy már nints életem,
  A’ hólt élõt el-temet.
Annak éltét õrizgetem,
  Ki-el vette éltemet.
Megfejtés: Hamu.

                        XIII.

Engem szült az anyám, de viszont én szûlöm az Anyámat.
  Megfejtés: Jég.

                        XIV.

Tengeren, szárazon eggyre születtetem,
  Születésén ‘s végén leg-nagyobb termetem.
Éltem’ kezdetétõl szinte közepéig
  Fogyok; de majd ismét meg-növök végéig.
Leg-közép koromban így leg-kissebb vagyok,
  Fõldön vizen járok, nyomot még sem hagyok.
Megfejtés: Árnyék.

                        XV.

Mi az, tsak kettõ a’ lába,
Eggyik meg-áll eggy nyomába,
  Másik annyit el-mehet,
  Vége hossza nem lehet.
Megfejtés: Tzirkalom.

                        XVI.

  Kisebb lész ha hozzá teszel,
  Nagyobb ha tõle el-veszel.
Megfejtés: Rés vagy Lyuk.

                        XVII.

  Mi az? egynek szoros,
  Kettõnek alkalmos,
  Háromnak igen tág lész’,
  Egyszer neve is el-vész.
Megfejtés: Titok.

                        XVIII.

Két forrás fakad eggy hegy alól, két kis patakot mos,
  Nem széles, nem mélly, nem sebes egygyike is.
Úgy de tsalárdsággal nagy mélly, és gyors vizeket gyõz;
  Mert sok okos fõnek veszti gyakorta eszét.
Megfejtés: Asszonyi könyhúllatás.

                        XIX.

Eggy vendéget ûzz-ki százszor,
  Mind annyiszor vissza jõ.
A’ kihez nem tér-bé másszor,
  Meg-hal az. Találd, ki õ?
Megfejtés: Éhség.