Hozzatok Músák virágot ...

Hozzatok Músák virágot,
Zõld borostyán, ‘s mirtus ágot,
Hélikonnak szép hegyérõl,
A’ Poéták’ erdejérõl,
Hogy fejének tiszteletre
Kûldjem ezt emlékezetre
Éljen, éljen tisztelettel meg tetézve Gyöngyösi.
A’ Pestrõl ‘s Budáról 4-dik Augusti útnak indúlt M. Gróf Gyulay ‘s
Eszterházy Nemes Magyar Regementjeit illy Versekkel kiséré-ki F. J.  

Ha tsak ugyan mentek, Magyarok, Ti Vitéz Regementek!
  Illyen idõbe pedég, fõld, fa midõn reped, ég.
Most juta kedvére nyárunk tüzesebb idejére,
  Most minden aszaló mérge nem útba való.
Most az Oroszlán-jegy, mivel a’ nap színte azon megy,
  Annak lángairúl lángba borúlva pirúl.
Most a’ kék égnek dühösebb tsillagzati égnek,
  Mind két égi Ebek, a’ Kasza húgy, ‘s egyebek.
Most sût széltében hév Kánikulának erejében,
  Szorja tüzét, melegét, fûlyti hevével egét.
Mind ez hévséget szûl, mind valamennyi tsak éget,
  Mind ez földre verõ pestises égi-erõ.
Most vív táborral szemed ellen az ég tele porral,
  Szikkadt fõld fedelünk szórja az égbe szelünk.
Most hév szomjúság, nyavalyák, ‘s meg-ezer nyomorúság
  Lankasztják sereged, most tsupa pestis eged.
Nézd-el az erdõknek már-is, ‘s a’ puszta mezõknek
  Állati mind betegek, hogy nagyok a’ melegek.
Nézd-el az erdõknek már-is, ‘s a’ tzifra mezõknek
  Festett színe nagyon hervadozásba vagyon.
Nézd-el Rózsáját, a’ kertészek Violáját
  Szép koszorúja szorúl, lankadoz, öszve-borúl.
Most a’ munkások, takarók, ‘s barmok nyavalyások
  Lesnek híveseket, lengedezõ szeleket.
Most piheg, és fárad, ki-verejtékzõ vize árad,
  A’ ki Diána hadát ûzi, nyomozza vadát.
Nyájjai Montánnak le-sütik fejeket, vele Pánnak
  Õszi gulyája sovány pásztora rút halovány.
Illyen idõt érve leve útad marssa ki-mérve
  Páros hív Regement, kiknek ez ordele ment!
Menj hív nép még-is, ha nyarad ‘s ha sanyargat az ég-is
  Belgium útja felé, szálj ‘s telepedj le belé!
Menj akaratjára JOSEF Fejedelmi szavára,
  Hívnek vélt, ‘s szeretett õ hogy ez útra vetett.
Menj, ‘s bûntesd õket, a’ hitetlen pártot-ütõket
  A’ tsendes hatalom a’ kik elõtt unalom.
Rontsd Brüszszel táját, Skáldis vize habja dagályát,
  Álj boszszút szaporán pártosi’ fõldje porán.
A’ ki Királyára, igaz és törvényes Urára
  Merte emelni fejét, ‘s gyûlyteni rá erejét.
Menj, ha idõd rút-is, ha az ég, ha sanyargat az út-is,
  És mind ez szomorít, gondba veszélybe borít.
Mind jó jelt nézek-ki ezekbõl, Mársi Vitézek!
  Bíztatnak, felelek, mind ezen Égi-jelek.
Bíztat erõs jellel az Oroszlán, e’ menetellel,
  Mellybe kereng ma napunk, hogy nyereségre kapunk.
Bíztat szintén úgy a’ szélveszes Égi-Kaszás húgy.

((a) Orion edgy fegyverrel fel-övedzett nagy Embert rajzoló Tsillagzat
az Ég-visgálóknál. A’ Magyarok köz-névvel hívják Kaszásnak; a’ Szent-írás
fordítói pedig Kaszahúgynak. Lásd Jób 9, 9. Jób 38, 31. Amos 5, 8. Úgy
hitték róla a’ Régiek, hogy feljövetele szélveszet indít, a’ honnan
Szélveszesnek és a’ Hajósok’ ellenséges tsillagának íratik.)

(a)
  Belga vidéket ez ont, szélvesze, zápora ront.
Bíztat tsillagja, amaz Eb szemefénye, haragja
  Sirius,

((b) Sirius, a’ nagyobb Eb-tsillagzatban edgy elsõ nagyságú, és a’ mi
látásunkra az egész Égen legszebb ‘s legnagyobb tsillag. A’ Magyarok ezt
Kaszás-után-járónak, Kaszás pallérnak nevezik. Siriusnak mondatik Görög
jelentés szerént, a’ szárazságtól, mivel a’ mi Tartományinkban a’
legnagyobb meleg akkor vagyon, mikor ez a’ nappal öszvefoglaltatva
látszik, a’ honnan a’ Versírók illyen ki-fejezésekre élnek vele:
Virgil-Aeneid. X. v. 273. ---- aut Sirius ardor
Ille stitim, morbosque ferens mortalibus aegris.
Lottichius Epith. V. 573.
---- dum Sirius ardet
Fervidus, et certas populis denunciat iras.)

(b)e’ betegít véle ha nap melegít.
Ebbõl szomjúság buzog, égi-veszély, sanyarúság,
  Mellytõl a’ gyülevész Belga, rakásra le-vész.
Még Erigónének tüze-is bíztat kis-Ebének,

((c) A’ ki Eb-tsillagzat, vagy Canicula, melly Icarus’ ebének-is mondatik.
Ez-a’ tájon vagyon, a’ honnan, a’ középnyárban nállunk tapasztalható
hívségeket közönségesen ennek tulajdonítják. Errõl mondja Lotich. Libr.
III. Eleg. VI. v. 3. Seu canis Erigones corruptas polluit auras,
Seu Lacus, et multa pinque palude solum.)

(c)
  Melly bûzhít vizeket, veszt levegõ-egeket.
Menj hát jó jellel, ‘s jöjj majd haza, várt jövetellel,
  Pártos nép erejét törve, tapodva fejét.
Jöjj szép hírekkel, koszorúzva Babér levelekkel,

((d) Laurus nobilis Linnei, Magyarúl Babér.)

(d)
  Híred oszoljon elõl nyert diadalmi felõl.
A’ Magyarok kárját, a’ JOSEF erõs keze kardját
  Minden szívbe hitesd, tsillagos égbe vitesd.
Már ha ragyog régen Magyarok Koronája az égen,

((e) Az Uranie Sextánsának hat alsóbb tsillagait, mellyeket Doppelmeyer az
õ Ég-tábláiban g h i c b hb betûkkel jegyez, Felséges Elsö JOSEF Tsászár
Magyar Koronájává fordította Godofredus Kirchius. Lásd Frider. Hauptius in
Instit. Astron. Erre tzéloz tehát a’ Vers-író, hogy a’ mellé fegyveres
Magyar örzõ Katona is kell, Felséges II-dik JOSEF hasonlíthatatlan
Királyunk örök emlékezetére.)

(e)
  Ott kardunk, a’ Katonánk légyen, a’ hol koronánk.