Kornides Dániel halálára.

Hát ragadod gyilkos halál Kornidest-is?
  Pest a’ Tudósoknak látom, merõ pestis!
Hát e’ Fõket ide JOSEF azért gyûlytse,
  Hogy a’ nem vélt halál sírhalomban dûlytse?
Három esztendeje, hogy itt ez Oskola;
  Az alatt a’ Halál hármat le-paskola,
Schoretics! ki után sergünk most-is óhajt!

((a) Néhai Schoretics Mihály Úr, az Universitásban a’ Betegágyak körül
való gyakorlásnak nagy hirû közönséges rendes Tanítója, meg-hólt Pestenn
1786-dik esztendõben Martziusnak 3-dikán.)

(a)
  Fogarasi! kit két Magyar Haza sóhajt!

((b) Fogarasi József Úr pedig, midõn már a’ Pesti Universitásban lejendõ
közönséges rendes Tanítói Hivatalra magát ajánlotta, és tsak nem induló
félben vólna; meg-hólt Erdélyben, 1784-dik esztendõben December vége-felé,
mellynek utolsó napjánn el-temettetett. Vólt ugyan ezen Fogarasi Úr elõtt
Hisman Úrnak-is ide hívatala Göttingából; de ez-is el-jövetele elõtt
meg-hólt.)

(b)
Kinek ditséretét Europa halmozta,
  Ritka Bõltseségét hétszer jutalmozta.
Ez, Hivatalára még tsak ígérkeze;
  Óh fájdalom! soha közzénk nem érkeze!
Indúló szándékát szinte mikor fõzte;
  Meg-tudta a’ Halál! õtet meg-elõzte!
Tsak most el-ragadá kebelünk Kedvessét!
  Kornidest, Hazája bõlts Árkhimédessét!
A’ Magyar Régiség ‘s lett-dolgok Búvárját,
  Hazánk Történeti’ hív Leveles-tárját.
Melly Végzés, melly dühös Tsillag álja Pestet?
  Hogy illy véletlen veszt ennyi Tudós Testet!
Mit gondolsz mord Halál, rá éhezett Párka!
  Hogy illy Férjfijakkal teljen a’ sir’ árka?
Hát illyeket kíván ehes gyomrod étkül?
  Nem lehet, hogy neked ezt ne tudjam vétkül?
Roszsz Pásztor vagy, hogy fõbb Díszinkkel így számolsz!
  Kegyetlen vagy, hogy illy kímélletlen vámolsz!
Fõ Oskolának, gyászos Tziprus Erdõt ûltess!
  Illy tsapást, ha így jár, mellyel keserûltess!
Ne!! óh Ég! kedvezz még edgy-néhány Fényünknek!
  Ne szakadjon nyaka minden Reményünknek!
Tartsd-meg kiket adtál Hazánk örömére!
  E’ fõ Oskolának örökös diszére!!!