Második írás 1789-dik esztendõben a’ könyv-szerzõ
tiszteletére az olvasóhoz a’ phisiológiájának ki-adásakor.

Olvass már Magyar, és örülj magadban,
  Ím most-is szaporítja Könyved’ egy Könyv,
Egy Könyv, melly Magyarúl van oly idõben,
  Mellyben több idegent, kevés Magyart látsz.
Egy Könyv: melly Magyarúl van olly dologról,
  Mellyrõl mind idegent, Magyart nem-is látsz.
Egy Könyv; olly tudománnyal, a’ mit éppen
  Kíván a’ mi magunk meg-esmérése:
És melly, a’ mai leg-nagyobb ‘s túdósabb
  Írók’ nagy tudományival meg-edgyez.
És melly, a’ nevekedni jól meg-indúlt
  Orvoslás-Tudomány tapasztalási
Felsõ gráditsain, ma a’ leg-újjabb,
  És jobb vélekedést elõnkbe adja.
Olly ember pedig, a’ ki bóldogítja
  Ezzel Nemzetedet; ki  Bontzolást-is,
Testünkben magyaros nevén nevezve
  Minden részt, Magyarúl elõször íra,
Olly ember, kinek abba-is köszönhetsz,
  Hogy már a’ Patikák’ szerét, ‘s Retzeptit,
Mind önnön keze írta oktatásban,
  Mind Störkben, Magyarúl ki-téve lathat’d.
Olly még, a’ kinek egy nemes Magyar Könyv,
  Író-tolla után Görögre téve,
Pesttõl fogva ki-terjed Adriáig.
  S’ onnan Pontusig, és nagy Asiáig.
A’ kit néhai nagy Terésiánk-is,
  A’ Músák ‘s Tudományok’ édes Annya,
Hogy sok Könyveket írt Magyarba, méltó
  Jellel tiszteletül jutalmazott-meg,
Olvass már Magyar, és örülj magadban!