Az én Sírhalmom!

Amott a’ kapús ut mentében
  Láttomra volt eggy körtvélyfa.
  A’ Sírhalmok ‘s Erdõk szélében;
  Kivágták, ‘s nints ez is már ma!

Én e’ kies tért választottam
  Számomra Sírhalom helyül
  E’ vad körtvélyfát óhajtottam,
  Sírhalmomat tzímezõ jelül,

Még is, ha történik halálom,
  Ne másuvá temessetek!
  Itt nyugtasson a’ tsendes álom,
  Nints szebb hely; meg-engedjetek.

Eggy Akászt, körtvélyfám helyébe
  Ültess, óh eggy Jóltévõ kéz!
  Melyrõl Zephir Naplementébe
  Susogva majd síromra néz!

Mind kettõt sok Tüskék borítják,
  Mint az én kínos éltemet!
  Õk azt védelmekre fordítják;
  A’ sírba engem az temet!

Ti Gyermekek, ne szaggassátok
  Ennek szagos virágait!
  Ha nyílni Májusban látjátok,
  Hadd fedjék Földi hamvait!

Akkor talám, kik itt el mennek,
  Igy szóll eggy: «Akit fed e’ Bólt -
  Illy rövid Tavasza volt ennek!
  De tán hibázok, ez se volt!»